Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban : a pannonhalmi konvent hiteleshelyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban / 3–61. o.

4 Forrásközlések dett hiteleshelyi munka nem mutatott látványos fejlődést az első időszakban. Az Árpádkorra vonatkozólag nagy valószínűséggel elmondható, hogy csak alkalmi jelleggel folyt az oklevélkibocsátás. A kiadványok számának hirtelen megnövekedése az 1350-es évek elejére esik, amiből joggal lehet arra következtetni, hogy a közhitelű oklevéladás rendszeressé válása Pannonhalma esetében kapcsolatban lehetett Nagy Lajos király 1351. és 1353. évi intézkedéseivel: a kisebb konventek hiteleshelyi jogosítványának uralkodói visszavonása ugyanis kimondatlanul is a tekintélyesebb intézmények fokozottabb terhelését vonta maga után.

3 Míg tehát az 1301-ig terjedő időszakból csak 7 darab, addig az Anjou-korból már valamivel több mint 200, az 1387 és 1437 közötti fél évszázadból már majdnem 300 oklevél ismert. A hiteleshely földrajzi hatósugara is fokozatosan növekedett: a környező Győr, Sopron, Mosón, Komárom, Veszprém, Pozsony és Vas megyéken kívül Fejérben és Zalában, sőt Somogyban és Tolnában is jártak el a konvent kiküldöttei. A hiteleshely szolgáltatásait igénybe vevő ügyfelek társadalmi állása is elég változatos volt: az esetek nagy részében egyházi birtokosok voltak az oklevélnyerők, mint például a bakonybéli apát és konvent, a győri, a veszprémi püspökök, a győri, a veszprémi és a pozsonyi káptalanok; de a környékbeli falvak világi birtokosai, hospesQ\, valamint Győr, Sopron és Pozsony városok képviselői is gyakran fordulnak a konventhez. A hiteleshelyi kiadványok A hiteleshelyi kiadványokat osztályozva alapvetően tárgyi és formai szempontok merülhetnek fel. Tárgyi alapon két csoport különböztethető meg: a bevallások (fassiones) és a bírósági megbízásból, illetve esetenként a felek megkeresésére végzett közhatósági működés eredményeként létrejött jelentések {relationes). Ezt a felosztást többé-kevésbé lefedi az alaki szempontok alapján történő megkülönböztetés is: a fassiók formailag általában nyílt, pátens formában készültek, míg a relációk zártak voltak. Függőpecsét alatt, privilegiális formában bevallásról és jelentésről egyaránt készülhetett oklevél, ha az ügy fontossága az oklevélnyerő számára azt indokolttá tette. Történeti szempontból persze mindkét csoport egyaránt fontos, különbség csak ott tehető közöttük, hogy míg a bevallások alapvetően jog- és művelődéstörténeti érdekességűek, addig a jelentések a hiteleshelyi munka mindennapjaiba is bepillantást engednek. I. Bevallások {fassiones) A bevallások közös jellemzője, hogy a bevallást tevő személyek nem valamelyik felsőbb hatóság vagy bíróság utasítására, hanem kizárólag saját elhatározásukból és szabad akaratukból jelentek meg és számoltak be ügyleteikről a konvent előtt, illetve indokolt esetben kérték a hiteleshelyi külső munka lefolytatását.

4 Az ezekről az ügyekről kiállított A pannonhalmi konvent hiteleshelyi tevékenységének korai szakaszáról.SzovÁK KORNÉL. A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének kezdetei (1244-1387). MS I. 422-462. ECKHART, FRANZ: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Innsbruck, 1914. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, Erganzungsband IX., 2. Heft.) 505-535.: SZAKÁLY FERENC: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó működése 1526-ig. Tanulmányok Tolna megye történetéből I. Szerk.: PUSKÁS ATTILA. Szekszárd, 1968. 12.