Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KRÓNIKA - Várkonyi Ágnes, R.: Jakó Zsigmond új könyvéről : Társadalom, egyház, művelődés / 285–290. o.

288 Krónika veszprémi püspök és Werner György királyi tanácsos biztosaival a kor egyik legizgalmasabb gazdasági felmérését készíttette el. A kolozsmonostori tanulmány azonban Fráter György gazdaságpolitikájáról is közöl újdonságot. Közös valamennyi tanulmány gondolati szövete, az a Jakó Zsigmond történetszemléletét meghatározó alapelv, hogy a magyar történelem egyetemes egységet alkot. Reálisan és mindennemű érzelmi elfogultság nélkül érvényesíti következetesen az egységben látásnak ezt a modern követelményét. Már a megoldandó kérdéseket is így exponálja: tudnunk kell, hogy „a reneszánsz Európának ezen a részén mennyire itatta át a társadalmat, mennyire készítette elő a talajt a későbbi fejlődés elemeinek befogadására, és hogy a mostohább körülmények között milyen sajátos eredményeket érlelt be". Ma, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország történelme milyen kevéssé vagy egyáltalán nincs jelen az újabb Európa-történetekben, aligha lehet eléggé méltányolni e tanulmányok viszszatérő gondolatát: az általános európai mozgalomban való szerepünket meggyőzőbben kellene bizonyítanunk. Nem kesereg, nem ismételgeti a meg nem értettség agyonkoptatott sztereotípiáit. Programot ad: a tudományos élet irányítóin és rajtunk múlik, hogy történettudományunk „felzárkózhassak Európához". Minden jelenséget az európai fejlődés, európai művelődés széles folyamatában vizsgál. Többször hangsúlyozza, hogy művelődésünk európai összeköttetései adják meg a kulcsot a jelenségek helyes értékeléséhez. Ennek az igénynek, hogy jelenlétünk az egyetemes történetben méltóbban legyen kifejtve, egyik jellemzője az efogulatlan látásmód. A kötet valóságos tárháza a katolikus és protestáns egyházak történetének, a művelődés egyházi dokumentumainak. Hangsúlyos megállapításai közül csak egyet emelünk ki: „A régi Erdélyt a magyar köztudat és tudomány egyaránt a protestáns iskolázás klaszszikus földjeként tartja számon, mégpedig teljes joggal. A protestáns Európához fűződő művelődési szálak azonban nem takarhatják el elölünk az Itáliával és az osztrákdélnémet katolikus világgal fennállott összeköttetéseket." — olvasható A XVIII. század eleji román művelődési élet és a korai német felvilágosodás kapcsolatai Köleséri Sámuel levelezésének tükrében című tanulmányában. Mindannyian tudjuk, hogy Jakó Zsigmond már igen korán különös figyelemmel kísérte az értelmiség kialakulását és hosszú útjait. 0 az írástudó rétegek történetének egyik legkövetkezetesebb vizsgálója. Kötetében többek között a különböző tanulmányok láncolatából a magyar tudomány történetének izgalmas vonulata is kirajzolódik. Érdemi tisztelet elődöknek és kortársaknak, a teljesítmények pontos bemérése, adósságaink gondos számbavétele — valamennyi írását ez a hármas értékrend jellemzi. így seregnyi új izgalmas felfedezés kapcsolódik össze, amint ismert és ismeretlen személyiségek egymásnak adják át a tudás stafétabotjait. Telitalálat a Miskolczy Károly a helynévkutatás és helytörténetírás bihari úttörője című írás. Nemcsak azért, mert Jakó Zsigmond tanulmánya egyrészt feltárta a Temesvárra, Pesty Frigyeshez, másrészt — előrefutva az időben — Szabó T. Attila nagyszabású vállalkozásához vezető ívek fontos pillérét. Különösen megragadó, hogy közli a bihari nemes egyik levelét. Pestről írta feleségének 1845. augusztus 30-án. Soraiból a mai diák is egycsapásra megértheti, mi volt az a fejlődésbe vetett remény, tudásszomj és fáradhatatlan tettvágy, a személyes élmények eufóriája, ami később a reformkor fogalmával vonult be a magyar történelembe. Majd az 1862. esztendő már a kiegyezés felé tartó légkörében még mennyi gyanakvást, politikai rosszindulatot és sanda rendőri megfigyelést legyőzve fogtak össze magyar tudósok, Ipolyi Arnold, akkor még törökszentmiklósi plébános, Henszlmann Imre és Kubinyi Ferenc, hogy a magyar történe-