Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Oborni Teréz: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Kovács András, Sipos Gábor, Bonk Sándor. Kolozsvár, 1996. / 279–283. o.

Irodalom 279 nálásukkal készült, KSH-ban megjelenő történeti helységnévtár, a Király-hágón túli Erdély vonatkozásában pedig Herner János 1987-ben megjelent munkája lehetne. A bennük feltárt összefüggések hozzákapcsolhatók lennének a jelenlegi országterületen Lelkes György munkájához, az elcsatolt települések vonatkozásában pedig az ismertetett Wildner-féle kötethez. Egy ilyen áttekintés a 18-20. századdal foglalkozó kutatók számára az egész Kárpát-medencéről a különféle korokban készült helységnévtárakon túlmutató, összefoglaló segédlet lenne. Wildner Dénes alapos, objektivitásra törekvő munkájának közreadása azonban így is nagy nyereség, amely segíti a jelen századi kutatásokat, és szervesen kapcsolható a 18-19. századi vonatkozású korábbi helységnévgyűjteményekhez. Dóka Klára EMLÉKKÖNYV JAKÓ ZSIGMOND SZÜLETÉSÉNEK NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA Az erdélyi Múzeum-Egyesület megbízásából szerkesztette: KOVÁCS ANDRÁS-SÍPOS GÁBOR-BONK SÁNDOR Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996. 507 p. Az erdélyi és a magyarországi történésztársadalom emlékkötettel tisztelgett a nyolcvan esztendős Jakó Zsigmond professzor előtt. Személyisége és munkássága nem csupán az erdélyi történészek, de az itthoniak közül is jónéhányunk — idősebbek és fiatalabbak — számára jelentett meghatározó példát. A kötet elején SZABÓ T. ATTILA tollából az a köszöntés olvasható, amely a profeszszor hetvenedik szül étén apjára íródott, még 1986-ban, az akkor egyetlen, gépírásos formában készült emlékkönyv számára, és amely mindeddig rejtve maradt a szélesebb olvasóközönség előtt. Ebben az írásában az ünnepeltnél tíz esztendővel idősebb pályatárs emlékezett vissza Jakó Zsigmond történészi indulására, majd kísérte végig az ünnepelt tudományos pályáját, felsorolva annak legfontosabb, meghatározó müveit. Áttekintette Jakó professzor munkásságát a Mályusz-féle településtörténeti iskola meghatározta erdélyi gazdaság-, társadalom-, intézmény- és településtörténeti kutatásoktól az elkötelezett levéltárosi, majd az egyetemi tudományos műhelyekben folytatott tanári, történetfilológiai, írástörténeti tevékenységig. A kötet egy hasonlóan szép köszöntéssel zárul, amelyben BENKÖ SAMU az 1986 óta eltelt évtizedről, Jakó professzor és a régi, majd az 1989-ben újraindult Erdélyi MúzeumEgyesület kapcsolatáról emlékezik. Felidézi azokat a háború alatti és utáni éveket, amikor Jakó Zsigmond munkássága indult, és a középkor kutatása mellett a fiatal történész és levéltáros a múlt emlékeinek megmentésén fáradozott. Buzgalmának köszönhetően számos erdélyi könyv és kézirat, levéltári irat menekült meg a pusztulástól, és nyert elhelyezést az Egyesület új helyen megnyílt levéltárában. Benkő Samu ezután áttekinti azt a fáradhatatlan középkorkutatói és tudományszervezői tevékenységet, amelyet Jakó profeszszor a rendszerváltozás utáni esztendőkben újult erővel folytatott tovább. 1989-ben elnöke lett az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, amely, bár 1950-ben erőszakkal szüntették meg, szellemi összetartó erejét az ezutáni évtizedekben sem veszítette el. Jakó Zsigmond 1994-ben vonult vissza az Egyesület elnöki tisztétől, hogy tudományos munkái folytatá-