Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996. / 271–275. o.

272 Irodalom ségéről villantott fel fontos részleteket. A politikus mögött álló gazdasági háttér, illetve a családtörténet egyes problémás vonatkozásait (anyjához való viszony, gyermekei születése) Tilcsik György tisztázta. Molnár András könyvében a fenti kutatások bemutatásán kívül a teljes Batthyány-historiográfia feldolgozására, értékelésére törekedett. A korrekt historiográfiai bevezetőt követve — a témaválasztás, a terjedelmi súlypontok, arányok és cseppet sem elhanyagolhatóan az eddigi feltárások függvényében — a szerző a családi gyökereket és hátteret, a konfliktusokkal terhes ifjúkort, az 1826-tól elkezdődött, cseppet sem parádés karrierként jellemezhető katonai szolgálatot vázolja fel mely pálya az 1831. évben az anyjával, Skerlecz Borbálával történt kényszerű megegyezéssel záródott le. E birtokmegosztás révén Batthyánynak jutott az ikervári, dobrai, tótmaráci uradalom, illetve három évvel később, anyja halála után a szalónaki domínium. Bár oldalági háramlás révén többek között Fejér és Várasd megyében, az országhatáron kívül Stájerországban is rendelkezett fekvőbirtokokkal, valószínűsíthetően elsősorban a fent említett Vas vármegyei uradalmak képezték azon jövedelmeinek alapját, amelyek a politikai célokat szolgáló nagyvonalú társaséletet, a reprezentációt, illetve az ellenzék gazdasági politikai törekvéseinek bőséges anyagi támogatását lehetővé tették. Minthogy a tanulmány a politikai életrajz bemutatására koncentrál, a Batthyány-birtokok, a gazdálkodó főnemes bemutatása csak egy rövid, összegző alfejezetet kaphatott. Batthyány Lajos ifjúkori évei sokban emlékeztetnek a hasonlóképpen tragikus sorsú arisztokrata reformer, gr. Széchenyi István pályakezdetére. A már Szemere által is kiemelt „korai" párhuzamot egyrészt felerősítheti, másrészt a kor főrendjei, tehetősebb nemessége, a nemesi értelmiség egy része tapasztalatszerzési módszerének fontosságát és egyben az általános gyakorlatot is kihangsúlyozza az a tény, hogy maga Batthyány is 1833-1839 között a társadalmakra, politikai viszonyokra, helyi gazdaságra, gazdálkodásra odafigyelő európai és törökországi körutazásokat tett. A politikai pálya ismertetésébe kezdve Molnár cáfolja azt a nézetet, miszerint Batthyány Lajos politikai pályája a lengyel felkelők melletti kiállással vette volna kezdetét. 1831-1839 között Vas vármegye közgyűlési jegyzökönyvében mintegy háromszor került csak bejegyzésre a neve, és bár az 1832-1836. évi országgyűlés második felében maga is többször megfordult Pozsonyban, országgyűlési jelenlétéről az eddigi forrásfeltárás nem tud. A Szerző a politikai öntudatosodást az őt inspiráló, népszerűségét fokozó, pályáját mindenben hűen támogató felesége, gr. Zichy Antónia családjában, illetve az így köréjük szerveződő rokoni és baráti körben jelölte meg. (Apósa, gr. Zichy Károly — a törvényhatóság speciális helyzeténél, hg. Batthyány Fülöp kiskorúságánál fogva — Vas vármegye adminisztrátora volt, az 1839/40. évi országgyűlésen a főrendi ellenzék sorait erősítő gr. Zichy Edmund és Eugén, gr. Zichy József, gr. Károlyi György rokonsági köréhez, miként a megyei politikai életben aktívan részt vevő főrendek közül gr. Széchenyi János és gr. Erdödy György szűkebb baráti körébe tartoztak.) Az 1839/40. évi országgyűlés megnyitásakor a titkosrendőri jelentések még egy szervezetlen, koncepciótlan főrendi ellenzéket sejtettek. Pár nappal az országgyűlés megnyitása után Batthyány és Széchenyi irányításával létrejött a mágnáskaszinó (a későbbi „Kiskaszinó"), mely az átalakulás vezető erejét a főnemességben kívánta megjeleníteni, és melyben Batthyány — Széchenyivel fokozatosan konfrontálódva — immáron pártfegyelmet követelt meg. E szervezőmunkán alapult az a 17-19 fős főrendi mag, mely e létszámban az elkövetkező országgyűléseken is megmaradt, és folyamatosan változó, bővülö-szükülő holdudvarával valójában máig sem kellően ismert, jelentős politikai erőt kép-