Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996. / 271–275. o.

Irodalom 271 Gundelfinger Dániel ezredparancsnok id. Barkóczy Ferenc ezredtulajdonoshoz írt dátum nélküli levelét Bánkúti Imre 1710. januári keletre tette. (748-750.) Ez már csak azért sem lehetséges, mert Barkóczy 1709. július végén elhunyt: lehetetlen, hogy Gundelfinger saját közvetlen felettesének haláláról fél évig ne szerezzen tudomást. Különös szerencse folytán e levelet pontosabb dátumhoz köthetjük. Az ezredes beszámol Háncsok Ádám főstrázsamester haláláról, kinek temetésén nem tudott részt venni, mivel a „Sári Plebanus" levelét későn vette kezéhez. Fennmaradt Abasár

14 község római katolikus anyakönyve, amelyben az 1708. február 16-i bejegyzés szól Adamus Háncsok haláláról és temetéséről.

15 A levél tehát 1708. február második felében kelt, mivel abban „die 13 praesentis" és „15. ejusdem" vonatkozik az őrnagy halálára és temetésére. Végezetül szeretném leszögezni, hogy az iménti részletekbe menő fejtegetéseknél nem a módszeres hibakeresés volt a célom, hanem a nagy gonddal összeállított kiadvány mellé mintegy hibaigazítót kívántam mellékelni. Mészáros Kálmán MOLNÁR ANDRÁS BATTHYÁNY LAJOS A REFORMKORBAN Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1996. 221 p. „...győzni akar, de ragyogni nem törekszik, és bizván nem annyira szavaiban, mint okaiban — s még inkább az ügy igazságában —, bizonyos bátor nyugalmat mutat, mint az oroszlán ..." — írta 1852-ben, immáron emigrációban, Borsod megye egykori országgyűlési követe, az 1849-ben miniszterelnöki hivatalt elnyert Szemere Bertalan tragikus sorsú elődjéről, az első felelős magyar kormányban ugyanezen kormányhivatalt viselt Batthyány Lajosról készített élet- és jellemrajzában. A kortárs, a liberális nemesi ellenzék egyik kiemelkedő képviselője, Szemere Bertalan életrajza a maga korában egyedülálló munka — máig is alapvető forrás —, mely bár Batthyány személyiségéből fakadó ambivalens viselkedéseket, konfliktushelyzeteket erősen tompította, a „főhőst" kissé idealizálta, de ugyanakkor mind az életpálya, mind pedig a politikai tevékenység és kapcsolatrendszer felvázolásakor a leglényegesebb csomópontokat kiváló érzékkel emelte ki. Ezt azért is hangsúlyozni illik, mert a nagy számú, reformkorral foglalkozó szakirodalomban roppant szerény számú a gr. Batthyány Lajos életpályájával foglalkozó mü. Engedtessék meg, hogy csak az utóbbi évtizedek szakirodalmi terméséből egy-kettőre — vitathatatlanul nem a teljesség igényével — itt hivatkozhassak. Az életpálya eddig legfeldolgozottabb szakasza Urbán Aladár több évtizedes kutatásainak köszönhető, aki Batthyány miniszterelnöki tevékenységét tárta, illetve tárja fel. Varga János roppant nagy forrásbázis alapján a jobbágyfelszabadítással kapcsolatosan vizsgálta politizálását, míg^'cs Tivadar a katonai pályát mutatta be. Gergely András kitűnő összefoglalást készített Batthyányról mint a magyar reformkor egyik vezető politikusáról. Spira György esszéisztikus életrajzi vázlatában reformkori és '48-as tevékeny4 A fejregesztában tévesen az áll, hogy Háncsok temetése Sáriban volt. A Helynévmutató már helyesen nem a Pest megyei Sári község, hanem a Heves megyei Abasár mellett hivatkozik a megfelelő oldalszámokra. L Magyar Országos Levéltár A 1037 Abasár r. k. akv. Eszerint Háncsok temetése nem 15-én volt, mint Gundelfinger tudta, hanem 16-án vagy pedig a temetést követő napon készült az anyakönyvi bejegyzés.