Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Österreichs Orden vom Mittelalter bis zur Gegenwart im Auftrag der Österreichischen Gesellschaft für Ordenskunde. Hrsg. von Johann Stolzer und Christian Steeb. Graz, 1996. / 253–254. o.

Irodalom 253 kíséri. Értékes hozzájárulás az oklevéltan további fejlődéséhez, nemcsak azért, mert sajátos aspektusból láttatja Európa különböző területein kiadott okleveleket, hanem azért is, mert rámutat azokra az összefüggésekre, amelyek az egyes régiók oklevéladása, valamint az egyes tudományágak között kétségtelenül fennállnak. Érszegi Géza ÖSTERREICHS ORDEN vom Mittelalter bis zur Gegenwart im Auftrag der Österreichischen Gesellschaft für Ordenskunde Hrsg. von Johann Stolzer und Christian Steeb Akademische Druck- und Verlaganstalt, Graz, 1996. 400 p. + 40 színes tábla + Katalógus 113 p. „Deus lo vult", azaz „ezt akarja Isten" — harsant fel a kiáltás Közép-Franciaország egyik városában, Clermont-Ferrand-ban 1095-ben a tömegből. II. Orbán pápa ide hívott össze zsinatot, amelynek utólag a legfontosabbnak számító határozata a Szentföld felszabadítására vonatkozott. A Szentföldre özönlött lovagok némelyike a jeruzsálemi Templom mellett ütötte fel a szállását, mások a Szent János ispotályban szállásoltak el, de voltak akik a Szentsír mellett foglalták el a helyüket. Akárhol is laktak, feladatuk hármas volt: védeni a szent helyeket, testi és lelki gondozást adni a zarándokoknak. A három, különböző feladat ellátására papok és világiak, katonák és civilek egyaránt vállalkoztak. A közös feladat közös szabályozást kívánt. Eletük — akár klerikusok voltak, akár laikusok — közös napirendben telt el. Az így renddé szerveződött lovagok életmódja szerzetesi, de egyaránt magán viselte az egyházi és világi élet jeleit. Clairvaux-i Szent Bernát fogalmazta meg Krisztus katonái számára életcéljuk főbb vonásait. E három lovagrenden kívül továbbiak is létrejöttek a Szentföldön. Azonban sem az első lovagrendekben, sem a később alakultakban nem volt egyenletes az egyes feladatok ellátása. Némelyikük a fő hangsúlyt a zarándokok testi és lelki gondozására fordították, mások inkább a fegyveres védelmüket látták fő feladatuknak. Fennmaradásuk anyagi alapjait azok a rendházak is biztosították, melyek főleg a Szentföldre vezető zarándokutak mentén jöttek létre és többnyire jelentős birtokokkal rendelkeztek. A 14. század elejére, amikor a keresztények javarészt kiszorultak a Szentföldről, a lovagok azokba a rendházakba húzódtak vissza, amelyek vagyonilag lehetővé tették, hogy a Szentföld felszabadításába foghassanak. A sorsuk azonban különbözőképpen alakult. A Szent János ispotály lovagjai Rhodoszra, majd Máltára kerültek, és így nevük is eszerint változott a máig működő, elsősorban általános szeretetszolgálatukról ismert lovagoknak. A templomos lovagokról a IV. (Szép) Fülöp francia király (1286-1314) kívánságára összehívott Vienne-i zsinat feloszlató határozatot hozott, vagyonukat az ispotályosok kapták; ezt V. Kelemen pápa (1305-1314) „Ad providam Christi" kezdetű bullájával (1312) megerősítette. A Jeruzsálemi Szentsír-lovagrend főleg papjaiban élt tovább, világi tagjai a szentföldi zarándokokból toborzódtak, amíg százötven éve IX. Pius pápának nem sikerült a