Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Graphische Symbole in mittelalterlichen Urkunden. Beiträge zur diplomatischen Semiotik. (Historische Hilfswissenschaften; Bd. 3.) Hrsg. von Peter Rück. Thorbecke, 1996. / 251–253. o.
252 Irodalom gyei, túlnyomórészt keresztforma kézjeggyel hitelesítenek. A bizánci magánoklevelek formuláit császári rendeletek szabályozták, többek között előírás volt a kezdő fohásznak mind jelképes (kereszt), mind szöveges használata. Az itáliai közjegyzők a hitelesítő záradékukban többnyire a gyorsírás, illetve titkosírás jeleit használták a 9-11. században. A jelképekből alakul ki végül az aláírás, és a (neki)fohászkodást jelentő kereszt(vetés) jele válik a pecsétek feliratának kezdetét jelentő jelképpé. Ugyancsak sajátos a funkciójuk a fohászt jelképező Krisztus-jelképeknek (chrismon, christogrammá), az oklevél kiállítását ellenőrző (recognitio) tisztviselők jeleinek, valamint az oklevél kiadója egyetlen betűvé olvasztott jelének (monogrammá). Az általános, minden régió írásbeliségére jellemző jelképek az egyes területeken más és más formában jelentek meg. Az oklevélszerkesztés gyakran előforduló, ismétlődő állomásai a fejlettebb írásbeliséggel rendelkező területeken hamarosan kialakultak és egységesültek. Akár a frank királyi oklevelek, akár a pápai oklevelek a gyakori formulák könnyen kivitelezhető rajzos formáját hamar kialakították. Hasonlóképpen alakult ezeknek a formuláknak a sorsa az Ibériai félszigeten is. E déli területekkel ellentétben az északnyugati régió szinte szegényesnek mondható rajzban kifejezett formulák tekintetében. Viszont kialakul és tartósan életképes az oklevéladás egy sajátos formája: a chirographum. Két vagy több eredeti példányban (másodlatban) készült oklevelek valódiságát kétségtelenül az bizonyította, ha a példányokat egyidejűleg, egyetlen hártyára másolták és a szövegek közé írt sormintákat, az abc betűinek sorát középen kettévágták. Összeilleszthetőségük volt a valódiság aranypróbája. Divatját és elterjedt voltát jól jellemzi az angol írásbeliségről szóló tanulmány címének részlete: achirographum országa. Európa keleti felében is hasonló jelenségekkel találkozunk, bár talán annyira nem szegényes itt sem az írásbeliség, amint e régióról szóló tanulmányok összefoglaló címe sugall: Kelet-európai meditációk. A Kelet-európai körbe írásbeliségüket tekintve egymástól meglehetősen távolálló országok kerültek: Csehország és Magyarország, Raguza (Dubrovnik) és Románia kötődtek a tanulmánykötet szerkesztője révén egy csokorba. A magyarországi 11-13. századi oklevelekben jelképes rajzok szép számmal fordulnak elő, hiszen a táblázatokba foglalt, különböző szempontok szerint csoportosított jelképet tartalmazó oklevelek száma csaknem negyven, persze mindez meglehetősen elhanyagolható szám ahhoz képest, hogy e három évszázadból csupán csak királyi oklevelekből több mint százszor annyiról van tudomásunk. Sajátos oldalát mutatja a hivatalos írásbeliségnek a magánjogi aktusok írásbafoglalása. Mint ismert, erre Magyarországon túlnyomóan a hiteleshelyeknél került sor. Maradtak azonban szép számmal ránk közjegyzői oklevelek is. A közjegyzők NyugatEurópa kánjogi és magánjogi ügyeinek írásbafoglalását végezték. Minden közjegyzőnek saját ismertetőjegye volt. Ezek kialakulásáról a különböző európai régiókban (ÉszakEurópa, Flandria, Szilézia, Erdély, Genf, Ibéria) éppúgy olvashatunk tanulmányokat, mint a közjegyzői jegyek heraldikájáról. Ez utóbbi tanulmány mintegy húsz címert tartalmazó közjegyzői jegy rajzát közli német levéltárakból, éssignetologia néven az oklevéltan egy új ágának kialakulását előlegezi meg. A kötet a Marburgi Történeti Segédtudományi Intézet századik évfordulóján jelent meg, és az egyik legnagyobb diplomatikusunknak, Heinrich Fichtenaunak szentelték. A félszáz szerző tartalmas tanulmányaiból álló vaskos kötetet több száz kép, rajz és adatsor
