Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die Register Innozenz' III. 7. Band, 7. Pontifikatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices. Wien, 1997. / 245–250. o.

250 Irodalom Noha ismert, sőt széltében-hosszában idézett levélről van szó, érdekes módon magyarországi forráskiadványban a szövege aligha hozzáférhető. Elsősorban persze nem is a tartalma miatt idézik ezt a helyet a registrumbói, hanem azért, mert az oklevél szövegének margóján találjuk a Szentkorona első hitelesnek vélhető ábrázolását. Ennek nem csekély jelentőségét bizonyítja, hogy a kötet kiadói ennek az oldalnak a színes képét is közlik. Hogy kétségtelenül arról van szó, az alája írt magyarázó szövegből is kiderül: Regnum Vngar(ie), azaz Magyarország (Szent)koronája. A regnum szóval jelzett fejfedő a történelmi forrásokban eredetileg a pápa öltözetéhez tartozott. I. Konstantin pápáról (708-715) írja a Liber Pontificalis, hogy konstantinápolyi látogatása alkalmával római szokásnak megfelelően hordta ezt a camelaucumnak is nevezett fejfedőt. Ebből lesz a 11. században az egyes püspököknek adott pápai kiváltságként a püspöksüveg, amitra, majd a püspöki méltóság jelképe."

2 A hol csúcsos, hol kerek tetejű fejfedő a keleti papok szokásos fejdísze, sőt a bizánci császárok méltóságának kifejezője is. Szerepét, jelentőségét VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár (944-958) írja le a Birodalom kormányzásáról szóló, fiának, Romanosznak szánt művében.

23 A császár a bizánci hagyományok gondos és lelkiismeretes kutatója, összefoglalója azt írja (mások szerint költi) erről a fejdíszről, hogy azt I. (Nagy) Konstantin császárnak Isten küldte angyala útján, és ezért nem adható ilyen másoknak, sőt a bizánci uralkodó is csak egészen különleges alkalmakkor hordhatja. Ezért is van a pátriárka védelme alá helyezve Konstantinápoly főtemplomában a Hagia Szophiában. Hogy mennyire nem idegen a bizánci császárok legendás angyali koronája a magyar Szentkoronától, mutatja egy másik pápai oklevél, amelyet ugyancsak III. Ince pápa írt — registruma első kötetének tanúsága szerint — még uralma első esztendejében a székesfehérvári prépostnak, Katapánnak. Ebben megerősíti a mindenkori prépost jogát, hogy maga nevezze ki a fehérvári őrkanonokot, akire az ország koronájának (Szentkorona) őrzése van bízva.

24 A kötet kiadói mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legkönnyebben lehessen használni munkájukat. A kéziratról, a kiadásról szóló bevezetőkön kívül mutatók sora segít a keresésben. A név- és tárgymutatón kívül rendelkezésre áll az idézett bibliai és kánonjogi források jegyzéke. Ezenkívül a kötet írnokainak listája éppúgy segíti a kutatást mint a különböző oklevél-formuláké. III. Ince pápa főpapságának 5. esztendejében kelt iktatott okleveleit olvasva, örömmel állapítható meg: értékes forráskiadással gyarapodott az egyetemes történettudomány, a magyar történetírás számára sem kevésbé értékes kötet született, amit azonban csak sajnálhatunk: a rólunk is szóló források kiadásának nemzetközi munkamegosztásában és így a magyar tudomány nemzetközi megmérettetésében nem veszünk részt. Érszegi Géza 22 RlGHETTl. MARlO: Manuale di storict liturgica Milano. 1950. 2. kiad. I. 531-536. 2? BRÉHIER, LOUIS: Bizánc tündöklése és hanyatlása. Varia Byzantina-Bizánc világa I. Bp, 1997. 136-139. 24 L. a 20. sz. jegyzetet!