Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die Register Innozenz' III. 7. Band, 7. Pontifikatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices. Wien, 1997. / 245–250. o.
Irodalom 249 kötetéhez" hasonlóan a registrwnok létrejöttének megfelelően uralkodási évek szerint történik a közlés. A pápai oklevelek ugyanis I. Adorján pápától (772-795) kezdve a pápák uralkodási évei szerint kelteződtek, mégpedig II. Callixtus (1119-1124) és II. Ince (1130-1143) pápák idején a választástól, a 13. századtól a pápa megkoronázásától kezdődött az uralkodási év. 21 A pápák uralkodási évei szerint készült füzetek az idők folyamán elszakadtak egymástól, és így a mai kötetek gyakran nemcsak egyetlen uralkodási évből származó szövegeket tartalmaznak. A jelen kiadás III. Ince pápa uralkodásának (főpapságának) 7. évéből (1204. február 22.-1205. február 21.) származó szövegeket foglalja magába. Ezek a Registra Vaücana 5. kötetében maradtak fent a 3., az 5-6. és a 7. évek anyagával együtt. A tudományos kutatás igényeinek megfelelően az egyes szövegek a kötetben elfoglalt sorrendjükben, nem pedig pontos időrendben követik egymást. Ez lehetővé teszi részben az egyes keltezetlen szövegek keltezhetöségének pontosabb behatárolását, részben azonban nem zárja el a további kutatás lehetőségét aregistrum létrejöttével kapcsolatban. A kötet szakszerű leírásán kívül a legfontosabb lapokról színes felvételek jelenítik meg az olvasó előtt a páratlanul fontos forrásegyüttest. Ami a szövegek tartalmát illeti, természetesen a többségük ismert, sőt a történetírás által már többször hasznosított. A magyar történelem szempontjából sem elhanyagolható e források tanúságtétele, főleg, ha arra gondolunk, hogy történelmünk meglehetősen kényes fordulópontjáról adnak hírt. Hiszen az 1204 februárjától kezdődő évben Magyarországon három király váltotta egymást. 1204 őszén meghalt Imre király, fia és utódja: III. László követte a trónon. Helyette azonban — még gyermekkorban lévén — nagybátyja, Imre öccse, András herceg vette magához a hatalmat, olyannyira, hogy 1205 tavaszára már ki is szorítja abból Lászlót, akinek röviddel ezután bekövetkezett halálával ö lesz a király, sőt nem sokkal később már — mintha III. László soha nem létezett volna — Imre király halálától számítja II. András a trónon töltött idejét. Némi túlzással akár az is állítható, hogy a magyar történeti szempontból az egyik legfontosabb dokumentumot őrzi III. Ince pápa registrumának ez a kötete. András herceg Imre halálát követően arra hivatkozva, hogy elhunyt bátyja kívánságára vette magára az ország kormányzásának a gondját, kérte a pápát, járuljon hozzá, hogy híve, János kalocsai érsek kerüljön át az esztergomi székre. Maga a levél sajnos keltezetlen, és a kiadók 1204. november 30. és 1205 februárja közé teszik. A registrumban ugyanis az 1205. február második felére keltezhető oklevelek között foglal helyet, és a magyar krónikák pedig 1204. november 30-át jelölik meg Imre király halála napjául. 20 HAGEDENER, OTHMAR-HAIDACHER, ANTON: Die Register Innocenz' Ili Graz-Köln. 1964. I. (Publikationen der Abteilung für Historische Studien des Österreichischen Kulturinstituts in Rom, ll/l) " A pápai oklevelek keltezésében egyaránt előfordul a ma is használatos. Krisztus születéséhez kapcsolódó (annus inearnationis) időszámítás és a pápák főpapságának, uralkodásának évei szerint történő évszámolás. Eleinte csak a nagyobb jelentőségű, ezért privilegialis formában kiállított oklevelek keltezése tartalmazza mindkettőt. 957-től kezdve fordul elő az annus inearnationis, II. Miklóstól (1059-1061) kezdve pedig rendszeres lesz, és december 25-töl számítják. III. Jenő pápa (1145-1153) idején a március 25-i kezdés jött divatba, majd III. Incétől (1198-1216) kezdődően ismét visszatérnek a december 25-re. Az egyszerűbb pápai oklevelek keltezési formulája is természetesen egyszerűbb, és csak a pápák uralkodási évét adják meg a keltezésükben. IV. Jenő pápától (1431-1447) kezdve azonban az egyszerűbb levelek keltezésében is megjelenik az annus inearnationis, amely március 25-töl kezdődött.