Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die Register Innozenz' III. 7. Band, 7. Pontifikatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices. Wien, 1997. / 245–250. o.

248 Irodalom Ugyancsak hatalmas nemzetközi vállalkozás a pápai registrumokhm található szövegek kiadása. Miként az ókori Róma császári hivatalaiban, úgy a pápai Kúriában is iktatták a kimenő okleveleket. Már II. Pelagius pápa (578-590) korából ismeretesek ennek a gyakorlatnak a nyomai (polyptica), amelyek talán egészen I. Leóig (440-461) visszavezethetők. I. Gergely pápától (590-604) már 850 oklevél szövege maradt fent egy könyvbe gyűjtve, VIII. Jánostól (872-882) pedig 314. Ezt követően az V. István és II. Sándor közötti időből (891-1061) nincs nyoma annak, hogy összegyűjtötték volna a kiment oklevelek szövegét. VII. Gergely pápa (1073-1085) iktatókönyve az első, amely eredetiben maradt ránk,

17 az utódai könyveiből azonban csak töredékek. A pápák iktatókönyveinek szakadatlan sorozata III. Ince pápa (1198-1216) korában kezdődik. A könyveket mindig a pápa uralkodási évei szerint rendezték, de már III. Ince idején elkezdődik az a gyakorlat, hogy bizonyos (politikai) ügyeket külön könyvbe vezetnek be. XXII. János pápa (1316-1334) óta pedig a litterae secretae rendszeres külön kötetbe kerülnek. A könyvbe való iktatáskor az oklevél protocollumából csak az inscriptio marad meg, a contextus csorbítatlanul kerül bemásolásra, legfeljebb az állandóan ismétlődő formulák rövidülnek meg, az eschatocollumból többnyire csak a keltezés marad, sőt gyakori, hogy azonos napon iktatott szövegek végén csak első alkalommal írják ki a keltezést, az összes többinél csak dátum ut supra formulával élnek. A 13. században az egyik írnok, a 15. századra már tucatnyi végzi az iktatást. A magister registri a másolás végén egybeveti a két szöveget és az oklevél hátlapján egy 'R' betűvel jelzi az iktatás megtörténtét, hozzátéve gyakran az iktatókönyv számát és az oldalszámot, ahol az oklevél szövege helyet kapott. 1420 óta a négy magister registri közül a másolást ellenőrzőnek az aláírása is bekerül a kötetbe, sőt a kereszt- és vezetékneve közé az illeték összegének megjelölése is. XXII. János pápától (1316-1334) kezdve két iktatókönyvi sorozat van. A papírból készült (Registra Avenionensia) feltehetően minden iktatott írás szövegét tartalmazza, a többi, hártyából készült kötetekben, amelyeket utóbb a 13. század óta folyamatosan meglévőkhöz soroltak {Registra Vaticaná), csak a fontosabb szövegek kerülnek megörökítésre. XXII. János pápa ideje óta az ügyeket típusok szerint csoportosítva iktatták. Az Avignonból visszaköltözött Kúriában a papírból készült iktatókönyvek sorozata a 14. század végétől a Registra Lateranensia nevet viseli. Vitatott, hogy az iktatás a fogalmazvány vagy a tisztázat alapján történt.

18 A pápai registrumók korabeli jelentőségét mutatja, hogy II. András király az 1222-ben kiadott Aranybulla egyik példányát ide szánta. A Registra Vaticaná sorozata 1198-tól kezdve folyamatos. III. Ince korának fontos dokumentumai már nem egyszer napvilágot láttak,

19 először fordul elő azonban, hogy a registrumokban megmaradt szövegek kritikai kiadásban, s a szövegeket tartalmazó kötetek sajátosságainak figyelembevételével történik a közlés. A sorozat már publikált első I7

CASPAR, ERÍCH: Das Register Gregors VII. 1/1 4. Berlin, 1920. (Monumenta Germaniae Historica, Epistolae selectae H/1.) 18 ÉRSZEGI GÉZA: De cappella tempore Ludovici I regis Hungáriáé constructa. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Regnum. 7. (1995) 3-4. 27-33. 19 FEUDRIX DE BRÉQUIGNY, L. G. O.-LA PORTE DU THEIL, F. J. G.: Diplomata, chartáé, epistolae et alia documenta ad res Francicas spectantia ex diversis regni exterarumque regionum archivis et bibliothecis íussu regis christianissimi multorum eruditorum curis plurimum ad id conferente congregatione S. Mauri eruta. II/l. Parisiis, 1791. 441-650.; MlGNE, J. P.: i. m. Series Latina CCXV. Parisiis, 1855. 278-554.