Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die Register Innozenz' III. 7. Band, 7. Pontifikatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices. Wien, 1997. / 245–250. o.

Irodalom 247 investigatione veri metuatur.*

3 Fraknói Vilmosnak köszönhető talán a legtöbb a vatikáni kutatásokban. Jórészt saját jövedelmének felhasználásával házat vett Rómában, ahol ösztöndíjasokat fogadott a vatikáni kutatások előmozdítására.

14 Tevékenysége meghatározó a mai napig a magyar történeti kutatásban. A pápai okleveleket publikáló kötetek 1198-ig minden — bármilyen formában (eredetiben, registrumban, különböző másolatokban, sőt elbeszélő forrásokban is) fentmaradt — oklevél-szöveget egyaránt közölnek. Az ezt követő időszakban a pápai forráspublikációk két fő ágra bomlanak: eredetieket közlő, illetve a registrumokban fentmaradt szövegeket közzétevő sorozatokra. A pápai kancellária munkájának mélyreható megismerése érdekében ugyanis szükség volt arra, hogy az akár ismert, akár ismeretlen szövegű eredeti okleveleket is külön kiadják immár a lehető legszélesebb körre kiterjedő diplomatikai leírásukkal együtt. F. Bartoloni volt az, aki 1953-ban javaslatot tett arra, hogy az 1198 és 1417 közötti pápai oklevelekről készüljön diplomatikai leírással párosult számbavétel, kritikai jegyzék, ún. index. Nézete szerint két alapvető célja van ennek a vállalkozásnak: részben hírt adni ismeretlen, eddig ki nem adott pápai oklevelekről, részben azonban konfrontálva az eredetieket a pápai registrumokka\, ennek segítségével megoldani a registrumok rejtélyét, vagyis remélte, hogy fogódzót adnak ezek az eredeti oklevelek annak megállapításához, vajon a registrumökba való bevezetés a fogalmazvány vagy a tisztázat alapján történt, továbbá mi okozza az eredeti és a registrum közötti eltéréseket, valamint mi az oka annak, hogy az oklevél díját jelölő kancelláriai jegyzet mellett olykor az oklevél keltezésével azonos, olykor azonban attól eltérő hónap található.

]í F. Bartoloni halála után a Commission Internationale de Diplomatique védnökségével a Vatikáni Titkos Levéltár mellett alakult bizottság vette át tervének támogatását. Miként az eddig megjelent kötetek címéből is kiderül, az így készülő Index csak a kancelláriai munkára is adatokat tartalmazó, tehát eredeti okleveleket veszi számba, és kizárólag azokat, melyek az egyes pápák neve alatt jelentek meg. A továbblépés útja a sorozat elkészülte után az lehet, hogy a Római Kúria egyes tisztségviselői által kibocsátott dokumentumokat is összegyűjtik. Hiszen ezek az oklevelek — azáltal, hogy a pápai kancelláriában szokásos formák között lettek kiállítva — számtalan hasznos információt tartalmaznak a pápai kancellária személyzetére vonatkozóan, nem beszélve arról, hogy rendkívül fontosak az egyes országok történetének rekonstruálásában is.

16 17 Vö. ÉRSZEGI GÉZA cikkét: Levéltári Közlemények, 64. (1993) 202-203. UŐ: Rivista degli studi ungheresi, 3. (1988) 152-154. és UÖ: „Százéves út" — Cento anni di cammino. A Vatikáni Irástörténeti, Oklevél- és Levéltártani Iskola kiadványa. Levéltári Szemle, 38. (1988) 73-74. 14 PÁSZTOR LAJOS: L'lstituto Storico Vngherese a Roma e il vescovo Vilmos Fraknói. Archivio della Societa' Romána di Storia Patria, 100. (1977) 143-166. '' ÉRSZEGI GÉZA: Magyarországi források két évszázad pápai oklevéladásához. Magyar Egyháztörténeti Évkönyv, 1.(1994)47-56. 16 Index actorum Romanorum pontificum ab Innocentio III ad Martinum V electum. 1—

IIX. = BARBICHE, BERNARD: Les actes pontificaux originaux des Archives Nationales de Paris. Cittá del Vaticano, 19751982., IV. - Schwarz. Brigidé: Die Originale von Papsturkunden in Niedersachsen. Cittá del Vaticano, 1988., V. = ZUTSHl, P. N. R.: Originál Papai letters in England, 1305-1415. Cittá del Vaticano 1990., Vl/1-2. = SCHMIDT, TlLMANN: Die Originale der Papsturkunden in Baden-Würtenberg, 1198-1417. 1. Teil: 1198-1341, 2. Teil: 1343-1417. Cittá del Vaticano, 1993. (= IARP). A megjelent kötetekről:ÉRSZEGI GÉZA: A XIII. és XIV. századi eredeti pápai oklevelek számbavétele. Levéltári Közlemények, 61. (1990) 197-201.