Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die Register Innozenz' III. 7. Band, 7. Pontifikatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices. Wien, 1997. / 245–250. o.

246 irodalom garten (1860-1948), aki több európai levéltárban kutatott, és leírta valamennyi, III. Ince pápától IX. Pius pápáig, vagyis 1198 és 1862 között kiadott, ott talált eredeti oklevél kancelláriai jegyzeteit. Az így készült mintegy nyolc és félezer cédulát 1923-ban a Vatikáni írástörténeti és Oklevéltani Iskolára hagyta, amely cédulák az elmúlt 25 év alatt fakszimilében sorra megjelentek.

6 Mint általában a diplomatikai kutatásokra, a pápai oklevéltani kutatásra is nagy hatást gyakorolt Harry Bressiau (1848-1926) máig túl nem szárnyalt hatalmas kétkötetes összefoglalása a középkori oklevéladásról. XIII. Leó pápa 1881-i rendelkezésének hatására gomba módra szaporodtak az egyes országok kutatóintézetei Rómában, amelyek egyik fö tevékenysége a Vatikáni Titkos Levéltár anyagának kutatása.

8 A 20. század vállalkozó tudósai a Vatikáni Titkos Levéltár elérhetővé vált registrumamak búvárlásába fogtak, s megindult azok kiadása. A 13. és 14. század pápai registrumok kiadása javarészt a francia tudósok érdeme.

9 A német tudósok elsősorban a 12. század végéig tartó, illetve a 15. századtól kezdődő anyag átnézésébenjeleskednek. Paul Fridolin Kehr (1860-1944) tervbe vette az 1198 előtt kiadott pápai oklevelek kritikai közlését. Az egykori munkatársa, XI. Pius pápa által létrehozott PiusStiftung segíti elő ennek a vállalkozásnak megvalósulását, mégpedig a különböző érdekelt országok tudósainak közreműködésével. A Monumenta Germaniae Historica nem egy kötete lett a pápák oklevelének szentelve, sőt a J. F. Böhmer kezdeményezteRegesta imperii sorozatban kapott helyet Harald Zimmermann 1969-ben megjelent munkája, amely a 911 és 1025 között Szent Péter székén ült pápák okleveleinek regesztáit tette közzé,

10 és ugyanő a napjainkban immár második kiadásban is megjelent, a 896 és 1046 közötti pápai oklevelek teljes kritikai szövegének a kiadója." Az Itália Pontificia és a Germania Pontificia nyomán ma már több ország készíti a saját kötetét. Mezey László kezdeményezésére készül a. Hungária Pontificia is.

12 Egyébként is ami a magyar részről folytatott pápai oklevéltani kutatást illeti, büszkék lehetünk elődeinkre. A Vatikáni Titkos Levéltár 1881-i megnyitása után szinte alig van olyan pápai megnyilatkozás az ottani kutatásokról, amelyben ne szerepelnének a magyar kutatók. így pl. amikor XIII. Leó pápának Fraknói Vilmos és társai bemutatták a Monumenta Vaticana első kötetét, a pápa akkor a következőt jelentette ki: Nihil est, quod ecclesiae aut pontificibus maximis ab Mittheilungen des Instituts für Oesterreichische Geschichtsforschung, 3-4. (1882-1883) 565-627., 497540. Schedaho Baumgarten. Descrizione diplomatica di bolle e brevi originali da Innocenzo 11! a Pio IX. Riproduzione anastalica con introduzione e indici a cura di Ciulio Battelli, I. Innocenzo III-Innocenzo IV. Uo. II. Alessandro IV-Benedetto X\.,Uo. III. Clemente V-Martino V. Cittá del Vaticano, 1965-1983; GUALDO, GERMANO: LO „Schedaho Baumgarten" e gli studi di diplomatica pontificia. Rivista di Storia della Chiesa in Itália, 20. (1966) 73-74. 7

BR£SSLAU, HARRY: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und halién. E—

II. Leipzig, 1912-1914. 3. kiadás: Berlin, 1958. 8 Tevékenységükről az Unione Internazionale degli Istituti di Archeológia, Storia e Storia dell'Arte in Roma gondozásában megjelenő 'Annuario' tájékoztat 1959-től. 9 Levéltári Közlemények, 61. (1990) 197-201. 10 Böhmer, J. F. Regesta imperii. II. Sáchsische Zeit. Fíinfte Abteilung, Papstregesten 911-1024. Bearbeitet von HARALD ZIMMERMANN. Wien-Köln-Graz. 1969. " Vö. ÉRSZEGI GÉZA: Papsturkunden 896-1046. Bearbeitet von Harald Zimmermann. 2. revidierte Auflage, J-IIl (Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-Historische Klasse, Denkschriften, Bánd 174.. 177., 198., Veröffentlichungen der Historischen Kommission, Bánd 1U-V). Wien, 1988. Levéltári Közlemények, 61.(1990) 197-201. 12 ÉRSZEGI GÉZA: A XIII. és XIV. századi eredeti pápai oklevelek számbavétele. Levéltári Közlemények, 61. (1990)197-201.