Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die Register Innozenz' III. 7. Band, 7. Pontifikatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices. Wien, 1997. / 245–250. o.

Irodalom 245 DIE REGISTERINNOZENZ' III. 7. Bánd, 7. Pontifíkatsjahr, 1204/1205. Texte und Indices Unter der Leitung von OTHMAR HAGENEDER bearbeitet von ANDREA SOMMERLECHNER und HERWIG WEIGL gemeinsam mit CHRISTOPH EGGER und RAINER MURAUER Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1997. LXVII + 496 p. + 6 színes facsimile (Publikationen des Historischen Instituts beim Österreichischen Kulturinstitut in Rom, hrsg. von HERMANN FILLITZ und OTTOKRESTEN. II. Abteilung, Quellén, 1. Reihe.) A középkori oklevelek, szélesebb értelemben véve: a hivatalos írásbeliség dokumentumai két fő forrásból csörgedeznek. Az egyes hivatalok által kiadott eredetiek alkotják e források egyik csoportját, míg a másik csoport az ugyanezen hivataloknál maradt szövegekből (kérvények, fogalmazványok, registrumok) jött létre. Általában véve mind az eredeti, mind pedig a hivataloknál maradt szövegek kiadása egyaránt fontos. Ami a pápák okleveleinek szövegét illeti, már a 19. század derekára meglehetősen szép számmal kerültek nyilvánosságra. Talán elég aPatrologia Latina köteteire utalnunk, amelyek mintegy kétszáz kötete tartalmaz pápai okleveleket Kornél pápától (251253) III. Incéig (1198-1216).' E nagyszámú publikált pápai oklevél adta az ötletet Philipp Jaffénak, hogy számba vegye az 1198-ig kiadott, legkülönfélébb helyeken megjelent pápai okleveleket. Monumentális müve 1851-ben jelent meg egy kötetben, amelyet hamarosan követett az F. Kaltenbrunner, P. Ewald és S. Löwenfeld által kiegészített második kiadás immár két kötetben 1885 és 1888 között.

2 August Potthast az 1198 és 1304 között uralkodó pápák okleveleit gyűjtötte két vaskos regeszta-kötetbe, amelyek először 1874-ben és 1875-ben jelentek meg.

3 Újabb pápai oklevelek kiadásához nagyban hozzájárult az, hogy XIII. Leó pápa 1881-ben a „Saepenumero considerantes" kezdetű levelével kutathatóvá tette mindenki számára a Vatikáni Titkos Levéltárat,

4 mely a nevét onnan kapta, hogy eladdig nem volt kutatható az anyaga. Mind a Levéltárban őrzött registrumokban található, mind pedig a különböző más levéltárakban őrzött eredeti pápai oklevelek közzététele új lendületet vett. Sok új szempont is felmerült az eredeti pápai oklevelek kiadásával kapcsolatban. Wilhelm Diekamp volt az első, aki figyelmet szentelt az eredeti pápai oklevelek szövegén kívül a margókon és hátlapon lévő feliratoknak, jeleknek és rajzoknak. Erre vonatkozó kutatásait 1882/1883-ban publikálta.

5 Az ö nyomdokain haladt Paul Maria Baum1 MlGNE, JACQUES PAUL: Patrologiae cursus completus seu bibliotheca universalis ... omnium ss. patrum, doctorum scriptorumque ecclesiasticorum sive Latinorum sive Graecorum ... Series Latina. 1-221. Parisiis, 1841-1864. " JAFFÉ, PH1LIPPUS: Regesta pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad a. post Christum natum 1198. Berolini, 1851. Altéra editio: Loewenfeld, S.-Kaltenbrunner, F.-Ewald. P. Leipzig, 1885-1888. 3 Regesta pontificum Romanorum ab a. 1198ada. 1304. Ed.: POTTHAST, AUGUST. I—

II- Berolini, 1874-1875. Initienverzeichnis zu August Potthast Regesta pontificum Romanorum (1198-1304). München 1978. (Monumenta Germaniae Historica, Hilfsmittel 2.) 4

L. ÉRSZEGI GÉZA cikkét: Levéltári Közlemények, 64. (1993) 202-203.Uő: Rivista degli studi ungheresi, 3. (1988) 152-154. és UŐ: „Százéves út" — Cento anni di cammino, A Vatikáni Irőstörténeti, Oklevél- és Levéltáriam Iskola kiadványa. Levéltári Szemle, 38. (1988) 73-74. 3 DIEKAMP, WILHELM: Zum papstlichen Urkundemvesen des XI, XII. und der ersten Halfte des XIII Jahrhunderts. és UÖ: Zum papstlichen Urkundemvesen von Alexander IV. bis Johann XXII. (1254-1334).