Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása / 223–244. o.

240 Közlemények egyre több gondot okozott az irattömeg biztonságos elhelyezése, kezelése, rendezése selejtezése. Az 1990. május 2-án összeült szabadon választott többpárti országgyűlés óriási imádatot vállalt a demokratikus jogállam és a szociális piacgazdaság törvényes alapjainak megteremtésében. A képviselők, az ülések, a bizottságok, a szakértők és a hivatali szerv csak a tájékoztatás, az ügykezelés és az irattározás megfelelő működése mellett láthatják el zavartalanul megsokszorozódott feladataikat. Ennek érdekében döntött Szabad György elnök önálló szervezeti egységként működő levéltár és irattár létrehozatala mellett. 1991. június 17-jével Pálmány Béla megbízást kapott a Hivatal szervezetéhez tartozó Területi és igazgatási főosztály keretében létesült Levéltározási és irattári osztály vezetésére. Szabad György elnök OE/2433/1992. sz. intézkedésével 1992. július l-jével az osztályt a Magyar Országgyűlés Levéltára és Irattára elnevezéssel közvetlen alárendeltsége alá vonta. 1994. június 28-án ült össze a második szabad választás alapján összehívott Országgyűlés. A Ház új elnöke, Dr. Gál Zoltán 1994. július 7-én kelt rendelkezésével a Főtitkárság szervezetén belül működő Szervezési és Tájékoztatási Főosztály keretei közé helyezte át az Irattári és levéltári osztályt a TÜK Irodával együtt. Ez az átcsoportosítás változatlanul hagyta az osztályvezető beosztását, jogállását, a központi irattár illetékességi és gyűjtőkörét, személyi állományát. Az Országgyűlés 1995. június 27-i ülésnapján fogadta el az 1995. LXVI. törvényt a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről. Bár a törvény előkészítése során a jogszabály-tervezetek szövegeiben többször is megfogalmazódott, hogy a Köztársasági Elnök Hivatala, az Országgyűlés Hivatala és az Alkotmánybíróság a jövőben szaklevéltárat létesíthet, az elfogadott törvény végül is nem tartalmazta ezt a paragrafust, mert a szóban forgó közjogi méltóságok hivatalainak egyike sem igényelte önálló szaklevéltár létesítését. Az országgyűlések levéltári anyagát 1874, az Országos Levéltár megalakulása óta rendszeresen átadták e tudományos feladatokat ellátó közgyűjteménynek. Azörszággyű/ás jelen gazdasági helyzetben nem vállalhatta az 1848 utáni törvényhozások levéltári anyagának együttes kezelését, az Országos Levéltárnak átadott anyagok számára a raktári hely biztosítását, az épületben külső kutatók szabad belépését. Európa más országaiban általában évszázadokkal ezelőtt kialakult önálló parlamenti levéltárak működnek, azonban arra is van példa (Hollandia, NSZK), hogy a törvényhozó testületek az országos levéltárnak (Rijksarchiv, Bundesarchiv) adják át irataikat. Egyfelől a történeti kutatásokat jobban segíti, ha közlevéltár őrzi a kutatható levéltári anyagokat, másfelől azonban az Országgyűlés törvényalkotó munkájának szakmai hátterét jobban biztosítja egy legalább ötven évre visszanyúló szakszerűen kezelt irattári és levéltári anyag. A két szempont érvényesítése a mai technikai lehetőségek mellett már nem feltétlenül ütközik egymással, mivel a számítógépes adatfelvétel, illetve a mikrofilm- és mikrofiche-készítés révén az iratokba foglalt információk új módszerekkel is hozzáférhetővé tehetők. 1996. augusztus 1. óta az Országgyűlés belépett az Internetbe. Nyilvánvaló azonban, hogy az Országgyűlés hivatali szervezetének magának is ápolnia kell saját 150 éves históriáját, fel kell tárnia az országgyűlések hivataltörténetét, valamint az 1848 óta megválasztott népképviselők életrajzait. E téren sajnos mindmáig nagy az adósságunk, de remény van arra, hogy e kutatásokat az Irattári és levéltári osztály munkatársai, valamint más szervezeti egységek történelem szakot végzett, illetve