Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.

204 Tanulmányok zett pontok arról rendelkeztek, hogy ha esküt tett katonák a mezei seregtől vagy egy végvárból elszökve fogadalmukat megsértik, egyértelműen halált érdemelnek. Mindezekért Scheichl másoknak elrettentő példájául {„anndern zum Exempl vnnd abscheüch") végül mindannyiukra fej vesztés kimondását kérte. A babócsai németek — tisztjeik kivételével — mégsem azoknak a bűnüket enyhítő tanúvallomásoknak köszönhették életüket, melyeket a május 2-áig tartó per számos ülése alkalmával védekezésképpen adtak elő vagy írásban nyújtottak be. Ezen a napon ugyanis a bíróság páratlanul szigorú ítéletet hozott.-8 Ennek indoklásában hangsúlyozták, hogy a török csapatok pusztán egyetlen napig lőtték Babócsát, mielőtt őrsége feladta azt. A gyalogok tehát megszegték esküjüket, mely egyértelműen kimondta: a várat utolsó csepp vérükig {„auf den testen plueis Tropfen") kell védelmezniük. Mivel elhamarkodottan és áruló módon adták fel azt, és ezzel hozzájárultak Kanizsa elvesztéséhez,

29 a bírák Wilhelm Uhrmüller kapitányt {Hauptmann) és Hugo de Rosso zászlótartót (Fändrich) az arra kijelölt helyen pallos általi halálra,

30 Matthäus Stöckelt (Feldwebel) pedig „mások iszonytató példájára" („Andern Zum Abscheüchligen Exempl") fel akasztásra, végül a többi közkatonát fej- és jószágvesztésre ítélték.

31 Miután azonban Paradeiser, Georg Kugler kanizsai zászlótartó és Pongraz Nusch ezredszoltész, továbbá az említett három babócsai tiszt halálra ítélésével már példát statuáltak, Rudolf császár — többek között Mátyás főherceg kérelmére

32 — június 9-én a babócsai őrség többi német tagjának megkegyelmezett. A halálos büntetést életfogytiglani, pusztán csekély élelemellátással súlyosbított török elleni szolgálatra mérsékelték.

33 Paradeisert és társait, valamint Uhrmüllert, de Rossot és Stöckelt— a családtagok és számos előkelő személy közbenjárása ellenére — október 19-én Bécsben az Am Hof téren végezték ki.

34 Már javában folytak a német gyalogok elleni perrel kapcsolatos kihallgatások, amikor 1601. január 12-én Rudolf király különös rendeletet intézett az Udvari Kancelláriához, amellyel a Babócsa és Kanizsa feladásában, valamint Kiskomárom elhagyásában réCod. 10 775. fol. 60-72. 2,4 Uo. Cod. 8459. fol. 95-97. " „ Dann do Er sich neben denen andern hochen vnd gemeinen beuelchs habern, auch Knechten, noch etlich Tag, wie es denn Wol sein khünnen, erhalten. Wehre vielleicht Canischa, weiln Es schon SPat im Jahr, nicht verloren.

" „dem scharpffnchter vberantwortten. seinem leib mit dem schwert in Zwei] stuckh Zerthailen, Daß der Khopfdaz kleinist. der leib aber daz grösst seij. " ' Megjegyezendő azonban, hogy ekkor még nem, pusztán az uralkodó kegyelmét követően, június 9-én hirdették ki az Ítéletet. ,2 ÖStA KA Akten des Prager Hofkriegsrates (= Prager HKR Akten) 1601/64. Május-júniusban egyébként egyesekben még Paradeiser ügyének újratárgyalása is felmerült, de— miként állították — ez ellentmondott a hadügyi szokásoknak (,, wider Kriegsgebrauch "). 33 ÖStA KA HKR Akten 1601. Sept. No. 26. fol. 109-112. és Uo. Prager HKR Akten 1601/41. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 206. fol. 524. A kanizsai közkatonákat ugyanekkor minimális zsoldért három évig tartó magyarországi szolgálatra ítélték. Uo. és CERWINKA, G.: i. m. 440. és 510. M Rudolf hajthatatlanságára: ÖStA KA HKR Akten Exp. 1601. Sept. No. 95. és CERWINKA. G.: i. m. 440441. A Haditanács beszámolója a császárnak az ítélet végrehajtásáról: ÖStA KA Prager HKR Akten 1601/50., Mátyás főhercegnek: Uo. HKR Akten Reg. 1601. Okt. No. 72. Az ítélettel kapcsolatos uralkodói propagandára: VOCELKA, KARL: Die politische Propaganda Kaiser Rudolfs IL (1576-1612). Wien, 1981. 246-268. (Veröffentlichungen der Kommission für die Geschichte Österreich, Bd. 9.)