Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században 181 lázkodása már kiszűrhető volt. Ez derül ki Nyírő Boldizsárné kérelméből, ahol Erzsébet asszony (semmi jót sem feltételezve a romos házba költöző katona feleségéről) attól félt, hogy miatta felgyulladhat a ház.

254 A városi tanács előtt tárgyalt bűntetteket feljegyző jegyzőkönyv is megemlíti Lukács puskás katona feleségét, Ilona asszonyt, aki a vizsgálat szerint titokban gyakran gyalázta a városi asszonyokat. Emiatt egyszer már állt a város törvényszéke előtt, de miután ez sem használt, büntetésként örökös száműzetésben, a várostól távol kellett volna élnie. Kiűzetésétől a tanács csak férje kérésére állt el, és csupán több napi fogdára ítélte.

255 A Nagy Gáspárné és Krisztán Imréné közötti veszekedésből mindemellett az is felsejlik, hogy jóval nagyobb lehetett a városban lakó asszonyok közötti gyűlölködés. Egyrészről a polgárasszony emiatt nem volt hajlandó az almát eladni, akit (úgy is mint egy katona feleségét) nem sokra becsülhetett. Másrészt pedig elképzelhetőnek tartható, hogy nem ez volt az első és egyetlen összetűzés a két asszony között, mivel a tizedes feleségének tette — bármily vérmes természetű asszony is legyen — túl súlyos volt ahhoz, hogy egy ilyen, látszólag kis dolog miatt követte volna el. Feltételezhetjük természetesen azt is, hogy ennél sokkai egyszerűbb okok miatt nem adott el almát Krisztánné: félt attól, hogy a feltehetően nem túl tehetős Nagy Gáspár felesége nem fizeti ki az alma árát. A tizedes feleségének elkeseredettsége azonban arra mutat, hogy a két asszony viszályának forrása jóval több, mint a szegénység miatti bizalomhiány. Úgy tűnik, inkább arról van szó, hogy egy mélyebb ellentét, társadalmi konfliktus rejlik az események háttere mögött. Sőt, talán nem túl meggondolatlan azt feltételeznünk, hogy a tizedes feleségének elhamarkodott cselekedete annak az általános hangulatnak, a polgárság és a katonatársadalom közötti feszült helyzetnek a következménye volt, amely ekkoriban a nemrég letelepedett katonákat (és a velük bármilyen összeköttetésben álló asszonyokat) általában körülvette a felső-magyarországi polgárvárosban. A katonák és a polgárok, továbbá feleségeik kapcsolatának negatív oldalát követően érdemes bemutatni a katona és a városban élő nőtársadalom interakcióit is, azt vizsgálva hogy a polgárság milyen módon élt együtt a hadsereg tagjaival, illetve hogy mennyire különült el attól. A városi tanács előtt forgó bűnügyeket feljegyző kötetben az egyik legjellemzőbb (társadalmi státusztól és családi állapottól szinte független) „női bűntény" a paráználkodás volt, de ezek között is kiemelkedően magas volt azoknak az esete, afcik bűnüket a király katonájával követték el. A jegyzőkönyvön végigtekintve megállapíthatjuk, hogy szinte nem volt olyan év, amikor ne történt volna valamilyen paráználkodással kapcsolatos ügy, amiben ne egy-egy városban állomásozó katona vett volna részt. 1558 februárjában Sebastian Becher, egykori breslaui polgár özvegyét, Annát kapták rajta Niklas Fornitz zászlóssal,

256 júniusban Nagy Gergely feleségéről Orsolyáról derült ki, hogy már két éve együtt élt Balog Istvánnal, Kun Balázs kassai alkapitány egyik familiárisával, akitől gyermeke is született, és akit emellett még ruhalopáson is tetten értek.

257 Ugyanebben a bűnben találtatott vétkesnek az eperjesi Ilona asszony, Ambrus lelkész felesége ugyanezen év augusztusában,

258 majd Katona Mihálynét, Erzsébet asszonyt két Uo. H II. 1582. Kassa, 1582. mára 7. Uo. HI1I/2. sce. 1. fol. 24. 1558. jún. 26. Uo. fol. 23. 1558. febr. 18. Uo. fol. 24. 1558. jún. 26. Uo. fol. 25. 1558. aug. 25.