Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században \ 79 többnyire rendelkeztek, ami egy kevés pénzzel rendelkező katona letelepedését és beilleszkedési törekvéseit jócskán megkönnyíthette. Ezen felül a közeli Szepescsütörtökről, Iglóról, sőt a környék más szabad királyi városaiból (Bártfa, Eperjes, Lőcse) Kassán szolgálatot kereső nőkkel házasságot kötő katonák letelepedése biztosabb volt, mint a falusi környezetből a régió gazdasági és közigazgatási központjának forgatagába érkező, a városi légkörtől néha bizony idegenkedő asszonyokkal házastársi viszonyban élőké. Előfordult, hogy ekkor nem csak a katona, hanem a házastárs is beilleszkedési gondokkal küszködött, ami végső esetben váláshoz és a város elhagyásához vezethetett. Ez történt például Zebes János és felesége esetében, akiknek ügyét Kassa tanácsa 1591. január 14én tárgyalta. A városban darabontként szolgáló Zebes és felesége közti kapcsolat elhidegülését követően az asszony el kívánt válni. Miután a lelkész ezt eleinte nem engedélyezte, ezért az asszony más kiutat nem találva elszökött férjétől. Az ügyben kihallgatott tanúk egyöntetűen azt vallották, hogy a Zebes felesége már korábban is el akarta hagyni férjét, de nagy többségük nem ismert olyan döntő okot, amely kellően alátámasztotta volna az asszony elhatározását. A katona feleségének indítékaira leginkább a szintén a kihallgatott szomszédok közé tartozó Érsek György vallomásából lehet következtetni. Érsek megemlítette ugyanis a tanács előtt, hogy Zebes János felesége szökése előtt azt mondta neki, hogy „nem lakom wele [ti. Zebessel], es nem szoktam ith az Warasban az Lakást. "

249 Ez egyértelmüan arra mutat, hogy az állandó házastársi civódások gyökerei (részben) arra vezethetők vissza, hogy a faluról a városba költöző asszony nem tudta megszokni a várost, nem volt képes beilleszkedni a városi társadalomba — megnehezítve ezzel férje jövőbeli letelepedését is. A Zebes János és felesége közötti ügyben megismert beilleszkedési nehézségek valószínűleg nem lehettek ritkák, és nem csak a városba munkát kereső nőknél, hanem az esetlegesen szintén falusi környezetből Kassára érkező katonáknál is nehézségeket okozhatott. A házasságok mellett az ezen kapcsolatokból törvényesen született gyermekek a család és a közösség viszonyát statútumaiban szigorúan szabályozó

250 polgárságba való beilleszkedés egyik fontos eleme lehetett. A római katolikus vallású katonacsaládokból származó gyermekek keresztelési adatait is tartalmazó anyakönyv szintén fentmaradt. Témánkat illetően azonban nem a gyermekek, hanem elsősorban a keresztszülők személyének vizsgálatával juthatunk további érdeklődésre számot tartó szempontokhoz. A dolog természetéből fakadóan ugyanis a „vegyes keresztelések" (katona-polgár keresztszülők) mutatnak rá leginkább arra, hogy a két csoport milyen viszonyt alakított ki, melyek azok a csoportok, amelyek egymással valóban szoros kapcsolatot tartottak fenn. A születési anyakönyvekben apaként szintén nagy számban fordulnak elő katonák. Gyermekeik keresztelésén azonban szinte kizárólag a hadsereg tagjai vettek részt: a keresztszülők többsége katona, illetve katonafeleség volt. Kivételt képez ez alól a hadseregben szolgáló „értelmiségiek" kis csoportja, esetükben a seregben hasonló tisztséget viselőkön kívül jórészt a város elitjéhez tartozó polgárok is vállalták a keresztszülő szerepét, és előfordul, hogy egy városi polgár gyermekét a hadseregben adminisztrátori tisztet betöltő személy tartotta keresztvíz alá. 1599. január 14-én Wolfgang Regimentschulteiss Thobias nevű fiának keresztelésén a város részéről Kapronczai Györgyöt és a már más kontaktusban AMK H Hl/2, mac. 37. L. pl. a szepesi városok törvényeinek megfelelő passzusát.KOLOZSVÁRl-ÓVÁRI: Magyar törv.hat. jogszabályai, 2. köt. 2. rész 20-21.