Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

176 Tanulmányok menyeink szerint sikerül bemutatni azokat az együttélési módszereket és érintkezési pontokat, amelyek ezen csoportok közötti kommunikációt lehetővé tették. Emellett ezek és annak részét alkotó individuumok kapcsolatait, az egyén helyzetét vizsgáló kutatásokhoz további adalékokkal szolgálhatunk. Az ellentétek elemzését követően a katonatársadalom egyes tagjainak (sikeres avagy sikertelen) beilleszkedési-szocializációs kísérleteire mutatunk be példákat, leginkább azokat a metódusokat emelve ki, amelyeknek döntő szerepük volt abban, hogy az addig a katonatársadalomban élők hogyan, milyen eséllyel kezdhettek új (vagy nem is annyira új) életet, a polgárság hogyan integrálta az ily módon neocivissé válókat. A katona-polgár viszony konszolidálódásának hátráltató tényezői közül elsőként a beszállásolást és a polgáritól nagy mértékben eltérő szokásokat, a két társadalmi csoport által elfogadott „ideálok" másságát kell kiemelni. „Az nagy éles mezőn, az szép ligetekben és erdőkben " élő, kortársaik és Takáts Sándor által oly plasztikusan leírt vitézi hírnevet és dicsőséget kereső katonai, illetve (a városi statútumokat egyfajta „polgártükörként" használva) a szűk városi kereteket, a dolgos hétköznapokat hitvallásaként is saját életkeretének tekintő szigorú protestáns polgári életvitel, az ideális társadalomról alkotott kép önmagában is konfliktusforrás volt.

227 Ezek álltak annak a gyűlöletnek a hátterében, amely Melchior Riemer kassai bíró és a házában lakó katona közötti halálesetet okozó összeütközéshez vezetett. Mindezek ismeretében egyszeriben érthetővé válik az a sok-sok verekedés, amely a városiak és a katonák között (akik többnyire a bíróhoz hasonló állapotban követtek el hasonló atrocitásokat) történt. A város a 16. század közepén többek között azt is a kapitány szemére vetette, hogy nemcsak ő, hanem katonái is állandóan összeverekedtek a polgárokkal.

228 A kassai tanács 1565. október 5-én Caspar Ratmacher kassai polgár és Simon Lebet katona verekedése ügyében hozott ítéletet,

229 1572 márciusában pedig az ittasan egy katonába belekötő Christoph kádárlegény állt a szenátorok gyűlése előtt.

230 A katonák és a polgárok közötti viszonyt azok a rablások és brutalitások sem javították, amelyekről a város egy-egy panaszából tudhatunk. A város lakosságának fokozatosan növekvő ellenérzéséhez, amely egyes esetekben gyűlöletté változhatott, a katonák által elkövetett bűnesetek további érveket szolgáltattak. Az ismételten a Habsburg uralkodókhoz csatlakozó város már 1552 első felében Serédy György katonáinak rablásairól panaszkodott, és ezen események sora a következő évtizedekben A kép érzékeltetéséhez elég, ha csak a dicsőséget (és persze megélhetést) hozó portyázásokból hazatérő végváriak szertelen mulatozásai, illetve a városi statútumoknak a mulatságokat szabályozó, és azt általában helytelenítő kitételei között feszülő különbségekre gondolunk.TAKÁTS S.: A török-magyar énekesek, VŐ: Küzdelem a tánc és muzsika ellen, továbbá vö. HAIN G.: Lőcsei krónika, 241., 269-271., ill. TAKÁTS S.: Régi magyar kapitányok, passim, BENDA K.: A végvári harcok ideológiája, BENCZÉD1 L.: A „vitézlő rend" és ideológiája, NAGY L.: „Álmodjunk harcot szegényi magunknak". HKA HFU RN 5. 1555. febr. fol. 109-111. Dersffy István is arról panaszkodott az uralkodónak, hogy a német katonák között gyakorta előforduló fegyelmi vétségeket, amelyeket a lakosság ellen követnek, el nem tudja elintézni, mivel jelenleg nem tartózkodik Kassán a német Landsknecht zászlóaljaknál szokásos SchulteiB. Más joghatóságát pedig a német katonák nem hajlandók elismerni. Megemlíti, hogy az egyik német katona éppen akkoriban ölt meg egy kassai polgárt. ÖStA HHStA UA AA Fasz. 78. 1557. ápr. fol. 88-89. 229 AMK H III/2. sce. 1. fol. 45. 230 Uo. fol. 76.