Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században \ 75 nagyobb csoportja, a kamarai alkalmazottak, illetve a katonák között bizonyos különbségek észlelhetők, érveikben valamiféle „hivatali-rendi" tudatra figyelhetünk fel. A kamarai alkalmazottak problémájával az 1570-es években találkozunk, a város ugyanis ekkor szembesült a Szepesi Kamara felállításával egyre bővülő személyzet szállásigényének problémájával. A kassai tanács egyre-másra küldözgette panaszleveleit az uralkodónak, aki a kamara véleményének kikérését követően az alkalmazottak censusmentessége mellett foglalt állást. Indoklásában (a nemesi előjogokra való hivatkozás mellőzésével) a tanácsosok által képviselt álláspontot védte meg, miszerint a kamara felállításával a kassaiak jelentős többletbevételekhez juthatnak, így jogos, hogy ne fizessenek censust.

224 A helyőrség adófizetése ügyében már más érdekességet, a katonaság „vitézlő rendként" történő fellépését figyelhetjük meg. A katonaság propozícióiban ugyanis főként az figyelhető meg, hogy érvelésükben új elemként a katonáskodók egységes, korábbi rendi állásuktól semleges fellépésének lehetünk tanúi.

225 A magyar katonák 1580-ban a város védelmében betöltött szerepükre, a katonáskodásra (az adómentesség egyik hagyományos „ellenszolgáltatásaiként) hivatkozva kérték, hogy a városi terhek alól mentesítsék őket. Álláspontjukat a Szepesi Kamara is osztotta, és a város évekkel azelőtt indított kérvényözönére válaszul javasolták az uralkodónak, hogy a census és más a város számára teljesítendő munkák alól emiatt mentesítsék őket.

226 A nemesség viszonylag rövid időn belül, nagy számban történő letelepedéséhez tehát Kassa 1552-től katonai központként betöltött szerepe is kétségtelenül hozzájárult, és elősegítette a nemesség és az egyre egységesebb rendi elképzelésekkel rendelkező „vitézlő rend" városi térfoglalását. Mindenesetre a város erős ellenállását tanúsítja, hogy a Habsburg uralkodók minden egyes esetben kénytelenek voltak felszólítani a tanácsot, hogy a főként katonáskodással foglalkozó nemesek saját házhoz juthassanak, és az uralkodó elhalasztott döntései is a szituáció kényességére mutatnak rá. A következőkben először a katonaság és a polgárság közötti egyéni konfliktusok bemutatásával főként azt a folyamatot szeretnénk érzékeltetni, amely a 16. századi Kassán a hadsereg tagjainak szocializációját leginkább befolyásolta. A probléma felvázolására és annak megoldási kísérletére a különféle kérelmekben, panaszokban, illetve a bűneseteket is feljegyző közgyűlési jegyzőkönyvekben található adatok kiváló fogódzókat nyújtanak számunkra. A különböző perek elemzésével ugyanis megállapíthatók azok a kiindulópontok, amelyek ezen egymástól több-kevesebb momentumban eltérő hátterű társadalmi csoportok életét és egymáshoz való viszonyát alapjaiban határozták meg. ReMOL MKL E 249 (Ben. man.) 1578. No. 153., 233., • II. a kamara álláspontjáró!: MOL MKL E 244 (Min.) c/1. 2. köt. fol. 299-300. A város egyéb kérésével kapcsolatban nem született végleges döntés. TAKÁTS S.: A magyar gyalogság megalakulása, SZENTKLÁRAY J.: A dunai hajóhadak története, ILLÉSY J.: A komáromi naszádosok kiváltságlevele, SZÁNTÓ I.: A végvári rendszer kiépítése és fénykora, 47-65., UÖ: A Zala vármegyei végvárak és mezővárosok. ZlMÁNYl V.: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez, BENCZÉDI L.: Bányavidéki várőrségek folyamodványai, UÖ: Katonarétegek helyzete, UÖ: Végváriak életviszonyai a XVII. században, RŰZSÁS L.: A dunántúli védelmi vonal, N. KISS I.: Katonaparasztság, NAGY L.: A végvári dicsőség, 51-71., VARGA J. J.: Szervitorok katonai szolgálata, GECSÉNYI L.: Katonák és polgárok, PÁLMÁNY B.: Köznemesek a szécsényi Forgách uradalomban, UŐ: Végvárak Nógrád vármegyében, SzAKÁLY F.: Gazdasági és társadalmi változások. MOL MKL E 249 (Ben. man.) 1572. No. 77., 1580. No. 173., MKL E 244 (Min.) c/1. 2. köt. fol. 460. Bethlen Gábor 1622-ben Kútra János és Magyar György udvari gyalogok panaszának orvoslására parancsolta meg a városnak, hogy ne merészeljenek házbért, vagy más egyéb pénzszolgáltatást kérni tőlük. SZILÁGYI S.: Levelek és acták, 222.