Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században 167 polgárokat ért károk jelentős száma. Erre panaszkodott az 1530-as évek végén Eperjes városa, és Kassa kérelmeiben, továbbá a katonaság ellen az uralkodóhoz benyújtott felterjesztéseiben a legeltető, kertfosztogató és jogtalanul halászó katonák képét minduntalan fellelhetjük.

173 A felsorolt problémák közül egyedül a város rétjeiben károkat okozó katonák lovainak ellátásához elengedhetetlenül szükséges legelők ügyében jött létre — uralkodói parancsra — megegyezés a város és a főkapitány között. I. Ferdinánd ugyanis 1558-ban megparancsolta Forgách Simon kassai alkapitánynak, hogy egyezzen meg a várossal a legelők dolgában, miszerint az esküdtekkel együtt jelöljék ki a város legelőinek azt a részt, ahol az év egy bizonyos szakaszában a katonaság szabadon legeltetheti lovait.

174 Az országgyűlés a földesurak és a városok kérésére 1566-ban szabályozta először hasonló módon a katonák lovainak legeltetését.

175 A kezdeti nehézségek ellenére,

170 a 16. században a katonaság és a város által használt legelőket különválasztották, mely aztán a 17. század végéig egyazon területen maradt. Pethő Zsigmond vicegenerális például 1664ben arra kért engedélyt Wesselényi Ferenc főkapitánytól, hogy az elmúlt évek gyakorlatát követve engedélyezze számára, hogy „az Generálissághoz tartozó kassai Réten" legeltethessen.

177 Ez a kompromisszum hozzájárult ahhoz, hogy a polgárság és a katonaság közötti helyzet ebben az ügyben normalizálódjon. A katonaság nagy számban történő megtelepedése kapcsán és a város főkapitányi központtá válásával tehát a város önkormányzati jogai igen nagy mértékben csorbát szenvedtek. Magának a városnak, de az egyes polgároknak is meg kellett osztozniuk a város ún. kisebb haszonvételein az uralkodó támogatását mindenkor maga mögött tudó főkapitányokkal, illetve a királyi seregek hatékonyabb ellátására létrehozott kamarai szervekkel. Ha ezt a szituációt anak bevételi oldaláról vizsgáljuk meg megállapítható, hogy a polgárság kénytelen volt lemondani azon haszon nagy részéről, amelyet a több száz, néha több ezer katona által képzett fogyasztói bázis hajtott — ami a hadseregszállításból eredő profitszerzési és tökefelhalmozási esélyeiket is jócskán csökkentette. Sőt, az adatok tanúsága szerint némelykor még a városban hagyományosan megforduló vásárlóréteg (vagyis a városban lakó, és saját terméssel nem, vagy csak kisebb mennyiséggel rendelkező kassaiak, és a külvárosiak) közül is el-elcsábítottak egyeseket. Mégis szinte önmagától felvetődik az a kérdés, hogy vajon a kamarai és kapitányi kocsmák és mészárszékek forgalma valóban lefedte-e a teljes katonaságot, vagy pedig lehetőség nyílt-e arra, hogy a város, illetve a polgárok tulajdonában lévő kimérések forgalma jelentősen megemelkedjen. Erre egyedül a múlt századi selejtezések miatt csak kis számban, töredékesen fennmaradt városi számadáskönyvek vizsgálata adhat választ, amely azonban már túlmutat jelen tanulmány keretein. A kérdés jogi oldalát feszegetve már más, de az előbbiekhez hasonlóan nem túl sötét képet vázolhatunk fel. A Kassán felállított kamarai és hadiigazgatási szerveknek a vesztes mohácsi ütközetet követő éveket jellemző katonapolitikai 173 ÖStA HHStA UA AA Fasz. 35. 1538. jún. fol. 94-95., AMK Schw. No. 1862., 1958. Pesthy Ferenc felsőmagyarországi kamaraigazgató jelentésében arról számolt be a Magyar Kamarának, hogy 1558 nyarán a szőlők nagy részét a katonák letarolták és így a termés igen rossz volt, ami miatt a bor ára a 20 forint fölé emelkedett. HKA HFU RN 7. 1559. febr. fol. 239-242. Vö.: CJH 1555:10.. 1567:2., 29., 1603:10. te. 174 AMK Schw. No. 1958. 175 CJH 1566:20. te. AMK Schw. No. 2155., H I. 3219/70. Az 1566-ban hozott törvénycikkeket a század folyamán még kétszer meg kellett erősítenie az országgyűlésnek. CJH 1578:14., 1588:22. te. MOL MKA E 204 (Miss.) Pethő Zsigmond-Wesselényi Ferenc Kassa, 1664. máj. 5.