Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

166 Tanulmányok uralkodó tisztjei tartottak fent kocsmát,

164 de saját szálláshelyükön is gyakran mértek ki bort.

165 A város a 16-17. század folyamán többször is panasszal élt ez ügyben, ám ezek ismétlődő sokasága jelzi, hogy a királyi borkiméréshez hasonlóan ez ügyben sem született a város számára megnyugtató megoldás.'

66 Hasonló volt a helyzet az időnként a szokásosnál is nagyobbra emelt létszám, illetve rossz termés esetén a bort pótló sör esetében is. A városban állomásozó német katonák már az 1550-es években sörfőzőt állítottak fel, és ott a tanács tiltakozásai ellenére sört mértek ki.

167 A kassai sörfözöház építésének terve Zay Ferenc főkapitánysága alatt (1560-65) vetődött fel, amikor a megnövekedett borigény és a rossz termés miatt a katonaság ellátása veszélybe került. A királyi sörfözöház már 1564-re felépült, és a királyi borkimérésnél tapasztaltakhoz hasonlóan éles viták kiváltója lett a szenátus és a főkapitány között.

168 Ezek a problémák azonban nem voltak egyediek. Az educillatio nem csak Kassán, de az összes nagy helyőrséggel rendelkező városban problémát okozott. Komáromban a borkimérés állandó viszályok forrása volt a város kereskedői és a katonaság között. A 17. század elejére kiépülő Érsekújvár erődvárosához hasonlóan Komáromban is úgy szabályozták a kocsmáitatást, hogy az év két hónapjában csak az uralkodó mérethetett ki bort, míg az év többi szakaszában a város értékesítette bortermését.

169 A borkimérés mellett Kassa húsvágási jogát {macellatio) sértette a katonaság azzal, hogy a helyőrség jobb húsellátása érdekében saját mészárszéket tartott fenn. A város már 1553-ban panaszt emelt a kapitány által felállított mészárszék ellen, de I. Ferdinánd parancslevelében utasította a várost, hogy miután Feledy kérését jogosnak találta és — a királyi kocsmához hasonlóan — engedélyezte a mészárszék tartását, annak működését semmiképp ne akadályozzák.

170 A városi tanács haragja később oda vezetett, hogy a tömlöc mellett, a piactéren épült „királyképe mészárszékit" a kassaiak az erdélyi fejedelmek 17. századi támadásai idején két ízben is elfoglalták. A mészárszéket Keviczki János bíró utasítására 1644-ben (mielőtt a bármilyen párton álló katonaság vezetője beleszólhatott volna) Forgách Ádám felső-magyarországi főkapitánynak a városból való távozása és Rákóczi György bevonulása közötti napon a földdel tették egyenlővé. Újjáépítésére pedig csak Wesselényi Ferenc főkapitánysága alatt, az 1640-es évek legvégén került sor.

171 A királyi mészárszéken elsősorban a katonáknak árusították ki a Szepesi Kamara által felvásárolt szarvasmarhát, de a város panaszai és az egri káptalan által 1652ben lefolytatott vizsgálat tanúinak vallomása szerint a kassaiak egy része is itt vásárolt.

172 A katonaság megtelepedésének egyik következménye volt a legeltetésből, a várost övező kertek feldúlásából és a város árkainál létesített halászóhelyek lehalászásából a 164 MOL MKA E 554 (Vár. és kam. ir.) Fol. Lat. 1181. fol. 81-86... ill MOL MKL E 249 (Ben. man.) 1590. No. 177. 165 Uo. 1582. No. 148. 166 AMKH 1.4226/128. 167 Uo. Schw.No. 2102. 168 MOL MKL E 41 (Litt. ad cam.) 1563. No. 46., 1564. No.19., 53., KEREKES GY.: A kassai polgárok zaklatása, 34. 169 MOL P 287 (Forgách cs. It.) II. Ser. Fasc. HH. fol. 15-16., ül. Érsekújvárra uo. fol. 490-491. 170 AMK Schw. No. 1690., 1691. 171 MOL MKA E 554 (Vár. és kam. ir.) Fol. Lat. 1181. fol. 81-86.