Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák aló. században 165 mindkét alkalommal a város heves ellenállásába ütköztek. Az 1554 végén Kassára kirendelt biztosok előtt a felső-magyarországi városok közösen is tiltakoztak a szerintük jogtalanul fenntartott királyi borkimérés ellen.

155 Báthory András és Honorius Köngsberg jelentése mellett Werner György felterjesztése világít rá a legjobban arra, hogy az uralkodó miért kényszerült saját hasznára kocsmáltatni. Véleménye szerint a kiráb/ieducillatiora. a katonaság megfelelő ellátása és a helyőrség zsoldkiegészítése miatt is mindenképpen szükség van. A kamaraigazgató (aki korábban eperjesi jegyzőként hasonló ügyekben többször képviselte az Udvarban a városszövetség érdekeit

156

) ugyan megértette a kassaiak problémáit, ami az addig monopolhelyzetben lévő polgárok és a városi tanácsnak egyaránt jelentős jövedelemkiesést okozott,

157 ezért annak megoldására egy általa elfogadhatónak vélt kompromisszumot javasolt. Elgondolása szerint ha az uralkodó úgy dönt, hogy saját kocsmáitatását megszünteti a városban, a kassaiakat köteleznie kell, hogy mindig elegendő bort tartsanak a városban, másrészt pedig méltányosnak találná, ha a kiesett jövedelmek pótlásaként a város ingyen őrletné meg a helyőrség számára szükséges gabonát.

158 Werner javaslata azonban nem valósulhatott meg, mivel egyrészt a város ezekben az években még saját állandó borellátását sem tudta biztosítani,

159 másrészt pedig a felsőmagyarországi katonai igazgatás vezetői felismerték a kocsmáitatásban rejlő kitűnő üzleti lehetőséget, ami különösen a speyeri egyezményt követő években egyre nagyobb súllyal játszott szerepet a régió katonaságának anyagi ellátásában.

160 A Habsburg uralkodók is (noha többször megerősítették a város kocsmáltatási jogát) ismerve zzeducillaiio jelentőségét, és miután elsősorban a város védelmét, és a katonaság ellátását tartották szem előtt, ezért utasításaikban a főkapitányt minduntalan a borkimérés szakadatlan folytatására kötelezték.

161 Éppen ezért aligha csodálkozhatunk, hogy az 1560-as évektől kezdve a 16-17. század során a királyi kocsmáitatás miatt kitört ellentétek állandósultak, és az erdélyi fejedelmek idején sem szűntek meg.

163 A királyi borkimérés mellett maguk a katonák is árusítottak bort, főként azok a nemesi státusszal is bíró vitézek, akik szőlőbirtokkal is rendelkeztek. A tanács Pethő János kapitány ellen benyújtott panaszlevelében is kiemelt helyet szenteltek a városban élő és katonának álló nemesek jogtalanságainak, akik közül sokan hol kis tételben (kimérve), hol pedig nagy mennyiségben, azaz hordónként adták el borukat, amivel a kassaiak szerint igen nagy károkat okoztak.

163 A bort főként a hadszertárban, a főkapitányi élelmezőházban és a királyi mészárszékben árulták, ahol az 155 HKA HFU RN 5. 1555. febr. fol. 54-57., 78-89., és uo. 1557. aug. fol. 6-27., illetve a város ellenállására: AMK Schw. 1763. No., ül. HKA HFU RN 5. 1555. febr. fol. 102-104. HAIN G.: Lőcsei krónika, 43. A jelentés tanúsága szerint a királyi kocsmát jóval többen látogatták, mint a városit, és emiatt a kassaiak nem tudtak elegendő hegyaljai bort eladni a korábbinál nagyobbra nőtt belső piacon. MOL MKL E 41 (Litt. adcam.)1555.No. 37. 158 Uo. 1555. No. 37. 159 AMK Schw. No. 1690., 1737. 160 MOL MKL E 41 (Litt. ad cam.) 1564. No. 16. 161 MOL MKL E 21 (Ben. res.)4. köt. fol. 139-140. 1553. jún. 13., íll. MOL MKL E 249 (Ben. man.) 1578. No. 106. Garay Mátyás élelmezömester szerint a prófontmesterek házában mindig is szokás volt bort, sört és égetett szeszt kimérni. MOL MKL E 41 (Litt. ad cam.) 1564. No. 16., E 254 (Repr., inf. et inst.) 1579. máj. No. 6., íll. E 554 (Vár. és kam. ir.) Fol. Lat. 1242. fol. 8-9.. MKA E 204 (Miss.) Lippay Gáspár-Rakovszky György, 1652. szept. 13., KEREKES GY.: A kassai polgárok zaklatása, 32-34. 163 AMK Schw. No. 1971.