Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.
164 Tanulmányok ár helyett a Dobó család birtokairól 16 forintért vásárolt bort, amiért a kamara felelősségre vonta. Az udvarbíró azonban válaszában arra mutatott rá, hogy a 400 icce bort tartalmazó hordókat iccénként 5 dénárért kimérve (ami nem volt a szokásosnál magasabb ár — Szatmáron iccénként 6-14 dénárért árulták a bort 145 ) 20 forintért tudta eladni. 146 Dianóczy István szerencsi udvarbíró pedig az ún. húspénz (Fleischgeld) kifizetése érdekében azt javasolta, hogy tiltsák meg a szerencsi egyháznak, hogy bort árulhassanak, ami „ mynd penigh wy fezeknek yob wolna. Merth amell pynzt en adok Nekyek azon pynzt ysmegh korchmamra wynnek". ]47 A felső-magyarországi nagy váruradalmak mindegyikében gondot okozott azonban a vár katonái, illetve az ott lakó nemesek magánkocsmáinak forgalma, ami megnehezítette a végvárak ellátását. 148 Miután a kassai helyőrség közrendű katonáinak a 16. század második felében napi e gy _e gy P mt bor járt, és (miután — mint láthattuk — a végvárbéli kocsmák is meglehetősen látogatottak voltak) napi fogyasztásuk még ennél nagyobb lehetett, a Kassán állomásozó nagylétszámú helyőrség élelmiszer-ellátásának nagy részét kitevő borból nagy mennyiségre volt szükség. 149 Nem meglepő tehát, ha Zoltán Imre kassai élelmezőtiszt 1554-1557. évi elszámolásában a vásárolt bor kocsmáltatásából évente mintegy 700, a tizedbor kiméréséből pedig kb. 6500 forint haszon származott. 150 Éppen ezért a boreladás miatt Kassa és az ott állomásozó katonaság között már igen korán érdekellentétek keletkeztek. Szapolyai János 1540-ben még úgy állapodott meg a kassaiakkal, hogy felváltva egy hónapig az uralkodó, egy hónapig pedig a város mérethet ki bort. 151 A város Habsburg kézre kerülését követően azonban az educillatio is nyomban a tanács mindennapos panaszai közé került. A királyi katonaság ellátásának prioritása a kassaiak mind gyakoribb felterjesztéseire adott válaszokból és a felső-magyarországi kamarai jövedelmeket felügyelő Werner György véleményéből világosan kiderül. Werner 1553. évi válaszában a város érdekeivel szemben az uralkodói borkimérést a helyőrség ellátása miatt mindennél fontosabbnak vélte, 152 így a városnak el kellett tűrnie, hogy az élelmező mesterek szabadon szállítsanak bort Kassára, ahol azt saját kocsmájukban mérték ki. 153 A kassaiak többszöri kérésére azonban Ferdinánd még ebben az évben a város haszonvételi jogainak védelmében írt parancslevelet a Magyar Kamarának, amit azután utódai a 16. század során többször megismételtek — valós érdekeiket tükröző más mandátumaik miatt általában hatástalanul. 154 Éppen ezért a 16. század közepén az uralkodó privilégiumlevelei ellenére a Kassára kiküldött biztosok legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a királyi kocsmáitatásról a város képviselőivel tárgyaljanak. Honorius Königsberg és Báthory András, illetve Thurzó György tárgyalásai azonban nem jártak eredménnyel, mivel 145 ., Uo. 146 MOL MKL E 254 (Repr, inf. et inst.) 1576. febr. No. 14. 147 Uo. 1579. ápr. No. 19. 148 Szendrö: Uo. 1575. mára No. 5., 1576. szept. No. 7., Szatmár: Uo. 1575. ápr. No. 8., Tokaj: Uo. 1579. júl. No. 6. 149 MOL MKL E 41 (Litt. ad cam.) 1563. No. 8. 150 MOL MKL E 554 (Vár. és kam. ir.) Fol. Lat. 1181. fol. 20-32. AMK Schw. No. 1633. Ez a módszer inkább a földesúri mezővárosokra emlékeztet. 152 HKAHFURN4. 1553. ápr. fol. 11-14. 153 MOL MKL E 15 (Litt. exp.) 1553. jún. 16., 1554-56. 22. sz., AMK Schw. No. 1691., 1689., MOL MKL E 21 (Ben. res.) 4. köt. fol. 146. 1553. aug. 25. 154 Uo. fol. 174. 1553. szept. 9., FARKAS R.: Kassa árumegállító joga, 35.
