Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században \ 63 nyilvánvalóan megsértette a szabad királyi város jogait. A Prépostváry és a szenátorok között kirobbant viszály csak a városban állomásozó királyi tisztek közbenjárására, két hordó bor elajándékozásával tudott nyugvópontra jutni.

136 A város a 16. század folyamán mindvégig megpróbálta megőrizni bírósági hatáskörét a katonai hatóságokkal szemben. Ez leginkább abban az esetben válik nyilvánvalóvá, amikor a szenátus azokban az ügyekben vonta felelősségre egyes városi polgárokat, amikor azok a kedvezőbb ítélet reményében a katonai ítélöszékhez és nem saját törvényhatóságukhoz fordultak. Az ilyen (egyébként meglehetősen ritka) esetekben a tanács az idegennek talált ítélőszék elé vitt perekben vétkesnek találtakat a lehető legszigorúbb büntetéssel súlytotta. A szenátorok csak Hans Rueber főkapitány kérésére álltak el Leonard Bader súlyosabb elítélésétől, aki ügyében a bíró helyett az ezredsoltészhoz fordult jogorvoslatért.

137 A városi börtönőr is amiatt szenvedett két nap áristomot, hogy Nagy Gáspár tizedes feleségének ügyét nem a város bírájával, hanem elsőként a hadbíróval közölte.

138 Úgy tűnik, hogy a városi bíróságnak a Kassa, illetve a városszövetség által közösen felfogadott katonák feletti, mintegy „hadúri" jogát a főkapitányok általában tiszteletben tartották. Amikor Újfalusi Kovács Jakab a Kassa által fizetett, Munkácson állomásozó gyalogok hadnagya szolgálati idejének letelte előtt elhagyta a várat, és a többi katonát is erre bíztatta, a városi tanács ítélte őt nyakkalodára és örökös jobbágyságra, figyelembe véve a főkapitány, illetve Komornyik Ferenc a felső-magyarországi városok gyalogjainak kapitánya kérését és más polgárok jótállását.

139 Prépostváry Bálint egri kapitány pedig 1592-ben a kassaiak ott szolgáló katonáinak engedetlensége miatt kérte a várost, hogy teremtsen rendet köztük, mivel ő maga ebben az ügyben nem illetékes.

140 A katonaság élelmiszer- és zsoldellátásának hiányosságai és a kamara pénzhiánya miatt a Kassán állomásozó katonaság és a város között a városi haszonvételek ügye is állandó konfliktusforrássá vált. A legfontosabb ezek közül a borkimérés joga volt, mely a város egyik legfontosabb jövedelemforrását jelentette.

141 Az educillatio azonban nem csak a szabad királyi város, és a legtöbb magán földesúr,

142 hanem a végvárakhoz tartozó birtokok jövedelmeinek is a nagyobb részét tette ki. Eger bevételeinek több mint fele a várkapitány által kiméretett bor eladásából származó pénzből származott.

143 Szatmár várának számadásai szerint pedig a vár évi mintegy 18 000 forintos jövedelméből a kocsmáitatás 1569/70-ben közel 12 000, 1570/7l-ben pedig 9600 forint hasznot hajtott.

144 A bor kis tételben való árusításának jövedelmezőségére jellemző, hogy a végvári uradalmakban a környező dézsmák bérléséből származók mellett a vásárolt borok kimérése is jelentős profittal kecsegtette a vár gazdálkodásával megbízott udvarbírót. Szikszay Imre tokaji provisor 1576 februárjában a szokásos 10-12 forintos hordónkénti 136 Uo. pur. 9. fol. 164-165.. Uo. mac. 21. fol. 61. Uo. sce. 1. fol. 23. További példaként 1. uo. mac. 21. fol. 64-65. 139 Uo. sce. 1. fol. 50. 140 AMKH 1.4331/8. LADOMERSZKY PÁL: Kassa gazdaságpoltikája, 19., 30-32. 142 PACHZS. P.: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés, 145-147., konkrét példákat I.: KlSS I., N.: Nagybirtokok árutermelése. 149-150.. UÖ: Monumenta Zrinyiana, 2. köt. 327-364., UÖ: Uradalmi gazdálkodás, NÉMETH I.: Szabad királyi városok és nagybirtokosok, 22-28. 143 R.UZSÁS L.: Az egri vár gazdálkodása, 37^43. 144 MOL MKA E 554 (Vár. és kam. ir.) Fol. Lat. 1337/1. fol. 26-61., Fol. Lat. 1337/V. fol. 315-338.