Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

140 Tanulmányok már komoly problémák jelentkeztek a vár ellátásában: erre utal Desewffy János kamarai tanácsosnak és Thurzó Ferencnek, az Udvari Kamara elnökének Garai Jakab trencséni provizornak szóló 1558. október 29-én kelt levele, miszerint a német zsoldosok panaszkodnak, hogy nem kapnak elegendő húst, bort és egyéb élelmet a provizortól, ezért utasították Garait, hogy megfelelően lássa el őket. Erre a célra az Udvari Kamara mintegy „gyorssegélyként" kiutalt 300 forintot, ami azt jelenti, hogy a várbirtok jövedelméből ekkor már nemigen tudták a katonákat megfelelően ellátni.

153 Az ellátás körüli problémákat a tizedek elvonása okozta, 1559-ben Garai Jakab provizor a Magyar Kamarának írt jelentéseiben szemléletes képet rajzol a következményekről: szerinte a várban akkor a katonák és a familiárisai számára sörön és kenyéren kívül más nem akadt, nincs bor, só, a katonák számára hús. A provizor arra kényszerült, hogy eladja a juh- és birkanyájakat, kölcsönt vegyen fel a cenzusra, hogy annak árából vegyen sót, szárnyasokat, ökröket a katonák élelmezésére, sőt bort és gabonát! Minderre azt hozza fel, hogy elvették a vár fenntartásához nélkülözhetetlen tizedek felét, amit pedig minden hivatali elődje megkapott.

15 Talán ez is lehetett az oka annak, hogy 1559-től jóval kevesebb katonát tartottak Trencsénben, egyszerűen nem lehetett már a csökkent bevételekből eltartani azokat. A tizedek felét a későbbi zálogosok is megkapták, sőt — mint fentebb részleteztem — ezen felül is részesültek kamarai támogatásban. Jellemző, hogy Poppel László, amikor 1578 nyarán Csehországból visszatért trencséni várába és azt tapasztalta, hogy a várat illető tizedeket más foglalta le, nyomban tiltakozott a Magyar Kamaránál, hogy a „várat a tizedek nélkül nem lehet fenntartani."

155 Ez az eset is rámutat a korabeli várbirtoki gazdálkodás féloldalasságára, hiszen a birtok fenntartása jobban függött a külső tényezőktől mint korábban bármikor. Nehéz meghatározni, hogy a várbirtokból származó és az ahhoz kapcsolt jövedelmek pénzben kifejezve tulajdonképpen mennyit is értek, hiszen a helyi árak nemcsak évente, hanem egy éven belül is jelentősen ingadoztak. A számadáskönyvben szereplő eladási tételek alapján a 1549 és 1553 között befolyt termény, bor, sör stb. értéke kb. 20 800 magyar forint volt, ami éves szinten kb. 4600 forint, ha ehhez hozzászámítjuk az éves szinten 2420 Ft készpénzbevételt, akkor kb. 7020 magyar forintra tehető az uradalom tényleges évi jövedelmének értéke. Mint említettem 1557-ben elvonták a tizedek felét a vártól, így ezután a birtok éves jövedelme — a tizedeknek a bevételeknél kimutatható részesedése alapján —4900 Ft-ra becsülhető. Mivel a birtok 16 évig volt kamarai kezelésben a fenti átlagszámítás alatt ezen időszakban kb. 97 600 forint jövedelmet hozhatott. Természetesen ez az összeg csak egy elméleti bevételt fejez ki, hiszen a birtok tényleges bevételeit helyben felhasználták, ÍJ befolyt jövedelmek jelentős része (több mint 50%-a) pedig külső forrásból származott. Most tekintsük át, hogy a várbirtokból befolyó jövedelmeket mire fordították. Akatonaság ellátására a búza 30%-át, a bor 14%-át, a sör 82%-át, a köles 2,5%-át, a hüvelyesek 6%-át, a szalonna 4%-át, a sajt 3,5%-át, a bárány 10%-át és a szárnyasok 16%-át utalták ki. A provizor és beosztottjai, valamint a pásztorok, majorosok stb. ellátására a búza 8%-a, a rozs 9%-a, az árpa 8%-a, a bor 4,5%-a, a sör 6%-a, a köles 45%-a, a hüvel

" MOL MKA E 554 Városi és kam. ir. Fol. Lat. 1367. fol 22, 154 Garai provizor jelentései: Trencsén, 1559. febr. 8., és 1559. júl. 17. MOL MKL E 41 Litt. ad cam. 1559. No. 5., No. 24. '"° „ ... sine qua [ti. decimae] non est possibilis arcis Trinchin sustentatio ..." Trencsén, 1578. aug. 23. Uo. 1578. No. 286. ;