Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században 141 lyesek 53%-a, a szalonna 84%-a, a sajt 39%-a, a vaj 100%-a, a bárányok 90%-a, szár­nyasok 63%-a, a tojás 53%-a, valamint a pénzbevételek 28%-a szolgált. A bevételek fennmaradó részét eladták, illetve a termények esetében takarmányozásra fordították, a pénzbevételek 13%-ából finanszírozták a vár és a várbirtok építkezéseinek egy részét, a 15%-ából pedig a létfontosággú tizedek adminisztrációját. ' A birtok a katonaság közvetlen ellátását egészen 1557-ig — elsősorban a tizedekből — amennyire lehetséges volt megoldotta, a kiutalt élelem értékét 1549 és 1553 között 5708 magyar forintra tehetjük, ami évente átlagosan 1270 magyar forint, közvetlenül te­hát ennyivel járult hozzá a várbirtok a katonaság ellátásához, ami — tekintve a zsoldfize­tés elmaradását — igen jelentős volt, az 1550-es évek közepi éves zsoldösszeg (évente 4132 magyar forint) egyharmadát tette ki. Azonban a birtok a katonaságot közvetlenül csak sörrel, borral és gabonával tudta ellátni, a másik fő élelmet, a húst nem tudta biztosí­tani, ezt a katonáknak a saját zsoldjukból kellett fizetniök. A húsellátás azért nem szere­pel a számadásokban, mert arról a kapitánynak kellett gondoskodnia, az erre vonatkozó kimutatások az általa készített számadásokban szerepeltek, és ezek nem maradtak ránk. Összegezve a várbirtok gazdálkodásáról írtakat, megállapíthatjuk, hogy egy olyan vi­szonylag nyugodt körülmények között elterülő nagybirtok, mint Trencsén, csak külső for­rások (tized, subsidium, harmincad) bevonásával volt képes az egyébként nem túl jelen­tős számú katonaság ellátására. Ez a kép akkor sem változott, amikor a vár magánkézre került és csökkent a katonaság létszáma. A birtokhoz kapcsolódó közvetlen bevételek (cenzus, vámok, ajándék stb.) viszonylagos elégtelensége mögött egy kettős folyamat hú­zódhatott meg: az egyik oldalon az árforradalom (melynek hatásaként pl. a tizedbevéte­lek értéke megnőtt), addig a másik oldalon az időnként évszázados hagyományok alapján kivetett jobbágyi terhek értéke változatlan maradt. Ezért volt szükség más bevételi forrá­sok bevonására különösen akkor, amikor a nagybirtoknak már nemcsak a földesúr famí­liáját kellett ellátnia, hanem a várban állomásozó jelentős létszámú katonaságot is, így a nagybirtok és annak gazdasági szervezete, apparátusa tulajdonképpen a helyi különböző típusú jövedelmek adminisztrációjának adott keretet.

Next

/
Thumbnails
Contents