Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

134 Tanulmányok jelentős mennyiséget vetettek, az adatok alapján feltételezhetően a köles átlag 17-szeres, a hüvelyesek 1,75-szörös termést hoztak.) A kendermag a jobbágyok cenzusából származott és a számadáskönyv bejegyzése szerint elsősorban kenderolaj készítésére használták. (A kenderolajat böjti ételek készítéséhez, festékek, kenőcsök, szappanok készítésére használták, illetve repceolajjal hígítva lámpásba is használható volt.) Kenderolaj készítésre a kiadások 68%-át adták, 25%-a az allódiumbelieknek jutott, de 1551-ben a kapitány is kapott 2 quartalia kendermagot. Egyéb bevételek: sertés, szalonna, bárány, szárnyas, tojás, sajt és vaj A sertésbe vételekből és -kiadásokból kitűnik, hogy egy sertés alatt tulajdonképpen az egy sertésből származó szalonnát értettek.

141 A bevételek 75%-a a jobbágyok cenzusából, 18%-a pedig a malmokban hizlalt sertésekből származott, az öt év alatt összesen 130 darab. (A vásárlásból származó sertéseket egyébként a malmokba vitték hízlaltatásra.) A kiadásoknál — mint említettem mindig szalonnát számoltak el — a legnagyobb mennyiség az allódiumbelieknek jutott, a kiadások 42%-a, 39 darab. Utána a provizornak jutott 31 darab, 33%. A kapitány csak 1553-ban kapott összesen 4 darabot. A fürdőkben és a városi házban is rendszeresen értékesítettek szalonnát, és ezen felül is adtak el — valószínűleg a katonáknak. A sajt két helyről származott, a cenzusból, illetve a pásztorok is ezzel adóztak. A vaj szintén cenzusból, illetve munerából (ajándék) származott. A sajtfelhasználásból kiderül, hogy a kapitány és a provizor is kapott néhány darabot, ám jóval többet kaptak az allódiumbeliek (177 darab, 34%) és a legtöbb sajt pedig eladásra került (282 darab, 55%). Kiderül az adatokból, hogy a katonák is fogyasztottak — igaz nem túl jelentős mértékben — sajtot. A vaj teljes egészében a provizor és famíliája asztalára ment. A báránybevétel teljes egészében cenzusból származott. A kiadások nagy része a provizornak jutott, 3 év alatt 34 darab, 50%. a kapitánynak évente 2 bárány jutott, az allódiumokbelieknek pedig 27 darab, 40%. A szárnyasok szintén a jobbágyok munerájából (ajándék) származtak, a nagy részét, 63%-át a provizor vette magához, a kapitány pedig 16%-át, ezenkívül 15%át eladták a fürdőknél. A tojást is a jobbágyok szolgáltatták, melynek nagyjából a felét a fürdőkben értékesítették, 48%-a jutott a provizornak és néhány darab az allódiumbelieknek. Összegezve a kerti vetemények, illetve az állattartásból származó bevételeket, meg kell állapítanunk, hogy nem játszottak jelentős szerepet a vár és különösen a katonaság ellátásában. Ezek a bevételek tulajdonképpen a majorságokból és a jobbágyok cenzusából származtak, és gyakorlatilag az allódiumbeliek ellátására és a provizor asztalára szolgáltak. Az eladott mennyiséget tekintve pedig — ahogy a pénzbevételekből kiderül — nem jött be számottevő készpénz. Továbbra is megoldatlan viszont az a probléma, hogy miből és hogyan látták el hússal a vár katonáit, hiszen a számadások alapján nem álltak rendelkezésre az ehhez szükséges mennyiségek. 141 Általában egy sertésből egy szalonna tényleges bevétel volt. a bevételnél a sertés (porcus), a kiadásnál a szalonna (lardá) szerepel. Pl.: 1549: „Summa facit porcos 16 Larda totidem.". a késöbbiekban is a censusból bejövő sertéseket ugyanannyi szalonnának számolták el.