Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században 135 II. Pénzbevételek és -kiadások A pénzbevételekről sokkal részletesebb ismereteink vannak, mint a Thurzó-birtoklás idején. A négy és fél év alatt, 1549 júniusától 1553 végéig összesen 14 875 forint 38 dénár készpénzt számoltak el bevételként. Ebből az összegből azonban le kell vonnunk a bevételeknél feltüntetett előző évi maradványokat, az így kapott összeg: 10 896 forint 50 dénár, ami éves szinten 2421 forint 45 dénárnak felel meg. Összevetve a birtok 1543 és 1546 közötti átlagos készpénzbevétellel (2220 forint, csak a provizor által adminisztrált bevételeket tekintve), mintegy 10%-os növekedés tapasztalható. Ez részben a jobb kamarai pénzkezelésből adódik. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az 1543-1546 közötti számadásoknál sokkal több számítási hibát találtam, mint a kamarai kezelés időszakából, pedig nagyrészt ugyanazon személy — Baracskay Pál — provizorsága idejéből származnak.) Másrészt — mint láttuk a Thurzók idejében a vár képtelen volt magát eltartani — a jövedelmek és jövedelemtípusok tudatos növelése és szélesítése lehet a háttérben. A vár legjelentősebb bevételi forrása a tizedekhői — illetve az abból származó termények eladásából — származott, ez képezte a bevételek27,5%-ét. Ezután következett a korábban is alapvető fontosságú rovásadó (subsidium), amelyből a bevételek 22,6%-a származott. Viszonylag jelentős bevétel folyt be a jobbágyok cenzusából: 17,1%. Az educillációból — a borelszámolásoknál említett nehézségek ellenére is — a bevételek 17,4%-BL származott. A fennmaradó összeg a legkülönböző forrásokból származott. A vámokból 3,4%, a söreladásból pedig 5,1% folyt be. Zab és árpa eladásából, illetve a kapitánytól a neki kiosztott búza ellentételezéséből a bevételek 2,1%-ajött be, tehát nem volt túl jelentős. Ennek az volt az oka, hogy a gabona döntő hányada a tizedekből folyt be, így az ebből eladott gabona pénzbevétele a tizedeknél szerepel, másrészt pedig a katonaság ellátására kiadott mennyiség után a kapitány ebben az időszakban csupán 154950-ben fizetett az udvarbírónak. Más cikkek eladásából, mint gyapjú, sajt, bárány, kecske, szárnyasok, hal stb. értékesítéséből elenyésző nagyságú összeg folyt be (1,6%). A bevételek között tüntették fel mindig az előző évi maradványt is, és ebből megállapíthatjuk, hogy a számadások alapján rentábilisan működött az uradalom, mindig maradt elegendő mennyiségű pénz a „kasszában" (éves szinten — ha a maradványt beszámítjuk az összbevételbe — átlag 26%-ot tett ki ez az indulóösszeg). A Thurzó-korszakhoz képest jelentős változás nem történt a pénzbevételek legnagyobb tételei között, csak némi arányeltolódás tapasztalható, különösen a tizedekből származó bevételek javára az educillációval szemben — az előbbiek 10,7%-ról 27,5%-ra nőttek, az utóbbiak 22%-ról 17%-ra csökkentek. Egy dolog azonban nem változott: az uradalom bevételének 50%-a nem a birtokhoz kapcsolódó bevétel volt, hanem a tizedekből és a subsidiumból származtak (50,1%!), és ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a harmadik legjelentősebb bevételi forrás, az educilláció tulajdonképpen a tizedekből származó bor kimérését jelentette, akkor ez az arány 67,5%! Ez mutatja a tizedbevételek és a rovásadó különösen fontos szerepét. A várbirtok pénzkiadásait értékelve, kitűnik, hogy — szemben a Thurzó-időszakkal — a kamarai korszakban a birtok csak az átvétel évében, 1549-ben zárt passzívummal, az azt követő években egyre több aktívummal zárták az évet. A négy és fél év alatt, 1549-től 1553 végéig a tényleges pénzbevétel 68%-át költötték csak el. A legnagyobb kiadás a provizor és tisztjeinek fizetésére ment, az összkiadások 18,7%-ban. A többi alkalmazottnak: kocsisoknak, pásztoroknak, allódiumbelieknek, kovácsoknak, sörfőzőnek stb.