Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban : a pannonhalmi konvent hiteleshelyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban / 3–61. o.

12 Forrásközlések azt külön megjegyeztem. A járulékos adatok után következik az oklevél szövege, majd végül az esetleges középkori hátlapi feljegyzések. Az oklevélszövegek leírásakor a közérthetőség határain belül igyekeztem a betűhívségre törekedni. Ennek megfelelően — az i és j betűket a latin szavakban egységesen /-nek írtam át, a j formát csak a személy- és helynevek kezdőbetűiként őriztem meg magánhanzó előtti helyzetben; — a szóvégi y illetve ij betűket a hely- és nem keresztnévként szereplő személynevek kivételével //-nek írtam; — az u és v betűk írásakor a mássalhangzó értékűt v-vel, a magánhangzó értékűt pedig w-val írtam a hely- és személynevekben is; — a w betűt mássalhangzó előtt vu-nak írtam, kivéve a hely- és személynevekben; — a ti és ci betükapcsolatokat a középkori kiejtésnek megfelelően (az esetleges jelentés-megkülönböztető funkciót kivéve) mindenkor c/-nek írtam; — a rövidítések feloldásakor a középkori írásmódot tartottam szem előtt (pre, qué)\ — a dátumban szereplő évszámokat mindig az oklevélben szereplő eredeti formában hagytam meg, azzal az eltéréssel, hogy a felső indexbe tett végződéseket is rendesen, a sorba írtam; — az eredeti oklevél sorvégeit függőleges vonallal jelöltem, és az elválasztójeleket még ott is kitettem, ahol az eredetiben hiányoznak; — nagy kezdőbetűvel írtam a tulajdonneveket (keresztneveket és megkülönböztető foglalkozásneveket egyaránt), a szentek neve előtti Sanctus, Beatus jelzőket, a Deus szót és az ünnepek neveit. Ugyanakkor a nyilvánvaló tollhibákat, betűkieséseket — ha az az egyébként majdnem minden oklevélben azonos szövegezésű formulás részekben történt — minden jelölés nélkül javítottam, csak a kihúzott, illetve utólag beszúrt részekre utaltam a jegyzetben. Az oklevélszövegeknek az eredetivel történt többszöri összeolvasása után nyilvánvalóvá vált, hogy közülük néhány nehezen áttekinthető, sok helyen szinte érthetetlen.

55 Ezeket a helyeket — főleg szókihagyásoknál, durvább elírásoknál — igyekeztem megjelölni a jegyzetben, de az általam kevésbé értelemzavarónak tartott hibákat nagy számuk miatt a főszövegben hagytam. Végül, de nem utolsósorban itt szeretem megköszönni az oklevélszövegek összeolvasásában nyújtott segítségét Bartoss Rékának, valamint Szovák Kornélnak, aki kritikai észrevételeivel a dolgozat elkészülte alatt is mindvégig támogatott. Esetenként már a megyei kiadványokhoz hasonlítható szövegezésük. Vö. GÁBOR GY.: i. m. 111.