Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században 119 (2.) Mivel Isten akaratából Trencsén olyan helyen fekszik, ahol nem az ellenségtől, hanem inkább a csalárdságtól és más praktikáktól kell tartani, ezért nem szükséges nagy számú katonaságot tartani, de a prefektusnak és katonáinak hűségesnek, ébernek és jártasnak kell lenniük. (3.) A prefektus a vár jövedelmeiből 40 katonát tartson, ennyi elegendő a vár védelmére. Amennyiben szükséges az uralkodó gondoskodik erősítésről. (4.) Tartson két alvámagyot (yicecastellanus), az egyik a felső-, míg a másik az alsóvárban szolgáljon. (5.) Hogy a prefektus a fentiekben hasznosan tudjon működni, ezért az uralkodó az esztergomi érsektől bérelt csejtei és újhelyi tizedek felét rendeli a vár szükségleteire, ezek kezelésében hasznosan és szorgalmasan járjon el. (6.) A prefektus, a két várnagy és a katonák, valamint más, a várban szolgálók a királyi biztosok előtt, akik a prefektust beiktatják, szigorú esküt kell tenniük, hogy a várat megtartják, és amikor az uralkodó megparancsolja a kapitány minden ellenszegülés nélkül átadja. (7.) A vár tartozékain élő jobbágyokat őrizze meg szabadságukban, elégedjen meg annyi cenzussal, robottal amennyi szokásos, azon felül ne követeljen semmit. A jobbágyokat se ő, se pedig officiálisai ne sanyargassák, és igyekezzen a puszta telkeket benépesíteni. (8.) A megyebeli és környező megyékbeli nemeseket és az uralkodó más híveit ne nyomja el és inkább legyen védelmükre. (9.) Trencsén város polgárait tartsa meg szabadságukban. (10.) A várhoz tartozó tizedek és majorságok bevételeiből ne csak annyi élelmet halmozzon fel amennyi a vár mindennapi szükségleteit fedezi, hanem halmozzon fel tartalékot belőle és minden évben cserélje ki a régi élelmet újra. (11.) Ágyúkra, falkonétákra, szakállasokra, ágyúgolyókra, lőporra és más hasonlókra viseljen gondot. Tartson egy ágyúmestert (bombardarius), aki minden lőfegyvert felügyel és szükség esetén azokat használni is tudja. (12.) Tartson szakácsot, péket, kulcsárt és felügyelje azokat. (13.) Gondoskodjon a vár épületeiről (különösen a tetőkről, amelyeket a szelek könnyen megrongálnak), a szükséges javításokat végeztesse el. Hogy ezt könnyebben elvégezze, tartson magánál asztalost és ácsot (akik nem pénzbeli fizetségen szolgálnak), épületfát az erdőkből szerezzen be, a munkálatokat a jobbágyokkal végeztesse el, ha másra van szükség, arról írjon az uralkodónak. (14.) A majorságokat, malmokat és minden mást, amit regesztrum szerint át fog venni, szorgalommal és jártassággal felügyelje. ) (15.) Az ökröket, teheneket, sertéseket őrizze meg a majorságokban olyan számban, ahogy átvette és erről számadással tartozik. (16.) A várhoz tartozó erdőkben — amelyek, mint mondják vadakban majdnem kimerültek — a prefektus vadászhat, de gondoskodjon arról, hogy a vadak szaporodjanak. (17.) Felügyelje a folyókat és a halászóhelyeket, nehogy kifogják a pisztrángokat és más halakat. Az utasításból kiderül, hogy a vár parancsnokának (prefektus) egyszerre kellett a kapitányi és udvarbírói teendőket ellátnia. Ez az utasítás már nem szabályozta olyan részletesen a várbirtok igazgatását és kezelését, mint az Ostrosith és Prandorffer pro vízőrök által kapottak, de az alapvető funkciók és feladatok lényegében nem változtak