Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

Kenyeres Ist\>án: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása aló. században \ 07 ket (pistor) tartott. Saját és emberei egy évi fizetségére és ruházatára kapott 250 forintot, havonta 3 hordó sört, 40 akó bort, 100 mérő búzát, 9 szalonnát

27 és 150 mérő zabot.

28 Baracskay utóda, Prandorffer Tamás provizor 4 lovast, aludvarbírót, írnokot és szakácsot tartott. Prandorffer a maga, írnoka és szakácsa fizetségére 250 forintot kapott, az aludvarbíró fizetsége 60 forint, a négy lovasé pedig 80 forint volt. Az udvarbíró emberei ellátására ezen felül kapott még 200 mérő búzát, 80 akó bort, 200 mérő zabot, 12 szalonnát és 24 hordó sört kapott.

29 A vár egyéb szolgálóinak számát nehéz pontosan meghatározni. Tudjuk, hogy 1549-1555 között 4 kocsis, 9-7 pásztor, I sörfőző. 2 erdő- és halastó őr, a trencséni városi ház őre, ezenkívül pontosan meg nem határozható számú kovács, bognár, szénégető, kemencekészítö, valamint a majorsági béresek (allodiator) és családjaik kaptak pénzbeli fizetést és természetbeni ellátmányt. Becslésem szerint az egész uradalomnak mintegy 140-160 ember ellátásáról kellett rendszeresen gondoskodnia. Rajtuk kívül még jelentős számú idegent is el kellett hoszszabb-rövidebb ideig látni, mint például vendégeket, királyi biztosokat, a várban megpihenő idegen katonaságot stb. Mint a fentiekből kiderül sok és sokféle egyén ellátását kellett biztosítani és ezt többé-kevésbé sikerült is megoldani, ám ezen felül plusz jövedelmet produkálni igen nehéz feladat volt. A trencséni várbirtok igazgatása A Mohács előtti Trencsén birtokigazgatásáról csak érintőleges képet adhatunk. A birtok élén, csakúgy mint a középkorban máshol is, a várnagy (castei/anus) állt, később megjelenik az udvarbíró {provisor), valamint a tiszttartó (officialis) is. Ezek a tisztségviselők a földesúr familiárisai voltak. A 15. század második felétől már egyre több helyen a várnagy és az udvarbíró tisztségét egy személy töltötte be." Trencsénben 1296-ban szerepel a forrásokban először a „castellanus de Trenchinio", 1410-ben már „Burgravius Trenchtniemis"-\ említenek, ami nyilvánvalóan a castellanus megfelelője.'' A 15. század végén Trencsén azáltal kapott különösen fontos szerepet, hogy az ország leggazdagabb családjának, a Szapolyaiaknak szolgált családi rezidenciául. Ezáltal Trencsén vára nem csak a várhoz tartozó birtokok, hanem valamennyi Szapolvai birtok igazgatásának is a központja lett, valamint itt őrizték a családi kincstárat és levéltárat is.'" A szervezetet ille"' ligy szalonna alatt tulajdonképpen egy eges/ sertésből származó mennyiségei értettek. s MOl. Y. 160 MKA Conscriptiortcs diversae (= Conscrip. div.) 8. t. Ibi. 626. "'Uo. fo 1.627 ' ' A középkori nagybirtok igazgatására J.SlNKOVlCS ISTVÁN: A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Bp . 1933 6-30.", Kl'BINYI ANDRÁS: A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541). Levéltári Közleméinek (= I.K). 35. (1964) ! sz. 69; Hoi.UB JÓZSEF: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. Pécs. 1943. 14-16. A kora újkorban a provizorokat németül nevezték ilofrichter-nek és Burggral-nak is A 'Burggral' szó 13 századi átvétel, jelentése 'vámagy' volt. azonban a 16. században mar egyértelműen az udvarbíró tisztségéi jelölte. KF.NYF.RKS ISI VAN: .1 trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a .VI7. században. Hagyomány es korszerűség a XVI-XVII. században. Szerk.: PKTF.RCSÁK TIVADAR. Kgcr. 1997. (Stndia Agriensia. 17) 135 p 15. jz. " KUBINYI ANDRÁS: Főúri rezidenciák a középkor végén Dunántúl településtörténete VII. Falvak, városok, puszták a Dunántúlon, XI-X1X. század. Szerk.: SOMFAI BALÁZS. Veszprém. 1989. 89. Azt. hogy a Szapolvai család kincstárái és levéltárát egészen 1528-ig, a vár Ferdinánd kezére kerüléséig Trencsénben őrizték, bizonyítja a vár átadásáról szóló megegyezés két pontja is. Az. első pont szerint a várban őrzött. Szapolvai János tulajdonát képező aranyból, ezüstből és más kincsekből a kapitányok kifizethetik