Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Kiss András: Jakó Zsigmond és a levéltárak / 39–49. o.

46 Kiss András szabad egyesület működését, amit az Erdélyi Múzeum-Egyesület esetében 1950-ben foganatosítottak.

28 Ezzel az önálló Levéltár léte is megpecsételődött, Jakó Zsigmond levéltárosi pályája pedig befejeződött, de nem a kötődöttsége a levéltárakhoz, ami mind későbbi egyetemi pályáján, mind munkáiban megnyilvánult. Jakó Zsigmond 1942-ben még levéltárosként kezdte meg egyetemi pályafutását, és kutatói munkássága már akkor is alkotókészségét bizonyította.

29 A háború végén ezen a területen, akárcsak a Levéltár viszonylatában is, látszólagosan új lehetőségek rajzolódtak ki, mert a megindult pusztító folyamatok még nem éreztették hatásukat. De lényegében rövidesen — annyi kortársához hasonlóan — Jakó Zsigmond további útja is kényszerpályán halad. 0 maga mondja el, hogy a Mályusz-szeminárium reménytkeltő hallgatója számára hogyan torlaszolódik el a település- és népiségtörténet művelésének útja,

30 mert ezeket a kutatásokat „vesztegzárral" sújtják az olcsó jelszavakat szajkózó, azokat „ideológiai" és „filozófiai" olcsó jelmezbe öltöztető „illetékesek", akik maguk még a kutatásokat szolgáló forrásokat nem hogy értelmezni, de elolvasni is képtelenek voltak. A helyben maradt, visszatérő tanáraival, saját fiatal oktatóival, valamint a tudományos intézetek ugyancsak többnyire fiatal kutatóival kiegészült Kolozsvári Tudományegyetem nagy reményeket fakasztott az erdélyi magyar egyetemi oktatás további fejlesztését illetően. Sajnos, az etatizmus az autonóm egyetemet sem tűrhette meg sokáig. Rövidesen a tanulmányi igazgatókkal, káder főnökökkel, „ideológiai" irányadóival, szovjet tanácsosokkal, a szaktudást a politikai megbízhatósággal felcserélő felsőoktatási intézetek az egész országban elvesztették a választott egyetemi tanácsok által önállóan vezetett „universitas" jellegüket. Nem volt jobb a helyzet Kolozsvár magyar tannyelvű egyetemén sem, amelyik ugyancsak nem volt már „universitas", hanem olyan pártirányított intézmény, ahol szerencsére még kiváló szaktudású, lelkiismeretes és becsületes tanerők is oktattak, ha nem távolították el, vagy nem szorították ki őket a pálya szélire. Ez utóbbiak biztosították azt, hogy az intézmény lehetőleg megfeleljen hivatásának. Nem itt a helye ennek vizsgálatára, de egy komoly, oktatókig és tantárgyakig lebontott kutatás, amely azt is vizsgálja, kit távolítottak el, ki kinek a helyére került és milyen tudományos háttérrel, mit adtak elő, válaszolhat pontosan az egyetemi monográfián belül az ott érvényesülő tudománypolitikára. Mindezek során az is figyelmet érdemel, hogy például a középkortudományra szakosodott Jakó Zsigmond négy évtizedes oktatói pályája során hány esztendeig tanított/taníthatott középkortörténetet akár a Bolyai Egyetemen, akár annak beolvasztása után a Babes-Bolyai Egyetemen, hány doktorátust vezethetett és hány államvizsgái szakdolgozatot? Akik viszont rábízták az úgynevezett segédtudományok oktatását, amolyan melléktantárgyként, valószínűleg ők maguk sem tudták, hogy ezt a tudományágat már általában történeti alaptudományoknak, illetve későbbi magyar elnevezéssel forrástudományoknak nevezik. Ennek a tudományágnak az oktatása során, amikor levéltári pályájának véget vetettek, került ismét a tudományos kutatók kapcsolatain túlmenően érintkezésbe a levéltárakkal. Korszerű és alapos előadásait éppen azáltal tette elevenné és hasznossá, hogy mondanivalóit a bemutatott hazai forrásanyagra építette. Az említett tudományág oktatásán belül a latin és magyar paleográfiai kurzusait az írástörténetbe ágyazva, társadalmi összefüggéseivel egyetemben adta elő, paleográfiai gyakorlatait pedig egyenesen az Állami Le2* Erdélyi Múzeum, LIII. (1991.) 1—4. sz. 183. 29 Könyvészeti adatait illetően lásd: Prof. dr. doc. Jakó Zsigmond la vársla de 65 de ani. Studiu introductiv: Imreh §tefan si Pompiliu Teodor. Bibliográfia operei: Nicolae Edroiu, Károlyi Iolanda, Maria Tecusan. Cluj-Napoca, 1981. — Studia Hungarica — Schriften des Ungarischen Instituts München. Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn. Festschrift für Attila T. Szabó und Zsigmond Jakó. München, 1988. 250—253, 272—274. — Jakó Zsigmond műveinek bibliográfiája. = Történelmi Szemle 39/1989. 134—147. 30 Koszta—Orbán, i. m. 62.