Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Kiss András: Jakó Zsigmond és a levéltárak / 39–49. o.
44 Kiss András óvóhelyi elhelyezése, bármilyen jól szervezték, munkaerőt vont el a rendszerezési, rendezési műveletektől, és kivonta a levéltári anyagot a kutatási forgalomból. 22 A háború embert és értékeket elsodró pusztításai — elsősorban a munkatársak helytállása eredményeként — megkímélték a szakszerű megőrzést szervezett intézeti keretek között biztosító Levéltárat, de helyrehozhatatlan veszteségek kezdetét jelentették mind a magánlevéltárakban és gyűjteményekben, mind egyes közintézményi levéltárakban. Ugyanis ebben a térségben a front átvonulása okozta közvetlen brutális kártevés csak egy folyamat kezdete volt, amit évek során a lakosság egy szubkulturális részének kártevése követett akár csupán tudatlanságból, akár ,,a múlttal való szakítás" butító jelszavának hatására. Ez utóbbi sajnos eluralkodott egyes közintézményekben is, miután a közigazgatási és egyéb döntések olyan személyek kezébe kerültek, akik tudatlanságát, félműveltségét talán csak felelőtlenségük múlta felül. A „problémákat operatív módon" megoldó aktivistatípusról van szó, akinek intézkedései nyomán levéltárak, könyvtárak, gyűjtemények pusztultak el. A káros tünetek nyilvánvalóan a levéltártörténet területére tartoznak, megemlítésüket azért tartjuk azonban indokoltnak, mert levéltári munkássága során „eredményeikkel" Jakó Zsigmond is szembetalálta magát. (Érdemes felfigyelni a „dolgozók" érdekeit szolgáló kantin szerepére ezekben a levéltárdúlásokban. Ideiglenes megszervezése, működtetése ürügyén dobták dohos pincékbe a vármegyeházak építésekor rendeltetésszerűen kialakított levéltári helyiségből, a „múlttal történő szakítás" jegyében Kolozs és Szilágy vármegye levéltárát, és használták tűzgyújtónak a kantinban Dés város fejedelemség-korabeli jegyzőkönyveinek lapjait.) 23 A front átvonulásával okozott vihar egyúttal sok ember sorsának útját változtatta meg. Jakó Zsigmond azonban Kolozsváron maradt, amint gyakran kijelentette: a levéltárak miatt. Később így vall erről: „Én tudtam azt, hogy ott szükség van reám. A Levéltárban, hogy csökkentsem magánlevéltáraink, írásos műveltségjavaink pusztulását. . ." 24 A helyben maradásból később a szekuritátés faggatásokkor vádpontot kovácsoltak: azért maradt itt, hogy a letűnt magyar „úrivilág dokumentumait" mentse meg. Az eluralkodott határtalan tudatlanságnak a történeti forrásokra vonatkozó ítéletét, úgy véljük, szaklapban nem szükséges értelmezni. Már csak azért sem, mert a Levéltár munkatársainak akkori magatartása és cselekvése világosan fejezi ki a történeti forrásokra vonatkozó szemléletüket és mentésükben elért eredményeiket. A bekövetkezett dúlás ugyanis új helyzetet teremtett a levéltárosok számára. A tervszerű gyűjtés helyett közvetlenül a front átvonulásától kezdve, számtalan nehézség és időjárásbeli megpróbáltatás közepette, vállalniok kellett a mentést már 1944 őszétől és telétől fogva. A Levéltár megbízásából a heraldikus Sebestyén József akkori egyetemi könyvtári tiszt már 1944. december végén Bonchidán, a helyszínen állapította meg a Bánffy levéltárat és művelődési javakat ért pusztításokat, és intézkedett állaguk további megóvásáról, illetve az anyag részleges beszállításáról a Levéltárba. Az író és történetkutató Jakab (Bózödi) György akkori könyvtári segédőr Székely keresztúron, Marosvásárhelyen, Koronkán, Nyárádszentbenedeken, Sáromberkén, Gernyeszegen, Nagyernyén és Sárpatakon vette számba a károsodásokat. 25 Megállapításai nyomán Entz Géza és Jakó Zsigmond, ott ahol még megmaradt valami (Sáromberkén, Gernyeszegen), összeszedte és becsomagolta szétdúlt iratokat — Sáromberkén az aranyosmedgyesi kastélyból odaszállított kőfaragványokat is —, aztán a szintén megmentett keresdi Bethlen levéltár anyagával, Vígh Károly akkori 22 Jakó 1945. 89—91. 23 Laurenpu Mera: Activitatea Arhivelor Statului din Cluj pentru salvarea si centralizarea fondurilor documentare din Transilvania. = Din istoria arhivelor ardelene — 75 de la ínfüntarea Arhivelor Statului Cluj. Coordonatori: Ioan Drágán, Ioan Dordea. Cluj-Napoca, 1995. 159—160. 24 Koszta—Orbán, i. m. 63. 25 Az erdélyi levéltárvédelem múltjából. = Erdélyi Múzeum, LVI. (1994.) 1—2. sz. 115—127.
