Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Kiss András: Jakó Zsigmond és a levéltárak / 39–49. o.

Jakó Zsigmond és a levéltárak 43 munkákról, pontosabban a levéltári anyag összetételét, értékét szemléltetve ismertetik az évi gyarapodásokat, a folyamatban levő rendszerező és rendező műveletekről szóló beszámolók pedig főleg a családi levéltárak vonatkozásában iránymutató levéltárszemléleti és gyakorlatai szempontokat tartalmaznak. A jelentésekben — a napjainkban dívó állandó idézgetések/utalások nélkül — még világosabban kifejeződik a korszerű proveniencia alapját képező „respect du fond" szempontjainak következetes, a levéltár kialakulásához és összetételéhez idomult alkalmazása. Ennek megfelelően a levéltárak szerves egységének tiszteletben tartásával a rendezések során figyelembe vették az addig kialakult természetes egységeket, elvégzett levéltári munkát, és amennyiben voltak ilyenek — a nagyobb családi levéltárakban — az elkészült levéltári segédletek további használhatóságát is biztosították. A szerves levéltári egység tiszteletben tartásával történt a középkori oklevelek sorozatának kialakítása (erdélyi viszonylatban ezeknek felső évhatára 1541), de a missilisek rendezése is. A jelentések részletesen ismertetik a munkába vett vagy már rendezett levéltárak szerkezetét, rendszerezési szempontjait, illetve az eredményeket. Az intézményekénél bonyolultabb és nehezebben követhető összetételű családi levéltárak esetében ezek a szerkezeti ismertetések valóságos módszertani elaborátumok a gyakran többszörösen összetett levéltárak rendezési módjáról és összetettségük ellenére szerves egységük megtartásáról. (Ilyen például a báró Jósika hitbizományi levéltár ismertetése, amelynek esetében az egységen belül az elaborátum kimutatja az iratképző család hitbizományi levéltárának kialakulását, követve a házasságokkal, örökösödésekkel, zálogosításokkal gyarapodó birtok esetében a szerzett birtokokkal, részbirtokokkal együtt járó — azokat követő — oklevelek beépülését a levéltárba.)

17 Az említett levéltári szempontok alkalmazásával elért eredmények ismertetése a Levéltár történetére tartozik.

18 Munkánk szempontjából lényeges az, hogy az említett kiadványokkal és kiváltképpen a jelentésekkel egy új szakasz kezdődött az erdélyi magyar levéltári vonatkozású irodalomban: megjelentek a korszerű levéltártudomány első erdélyi szakirodalmi munkái. Ezekhez sorozható a Levéltár önálló kiadványának megjelenése: az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára 1. számaként kiadott Jakó Zsigmond—Valentiny Antal: ,,A torockószentgyörgyi Thorotzkay-család levéltára" (Kolozsvár, 1944.) című levéltárismertetés, amelyben Jakó Zsigmond írta a bevezető ismertetést, Valentiny Antal pedig a középkori oklevelek regesztáit készítette. (Sajnos a sorozat második köteteként tervezett Jakó—Valentiny: „A czegei gróf Wass család levéltára" című kiadvány megjelentetését már nem tette lehetővé a bekövetkezett történelmi fordulat.) Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára feladatának tekintette a saját megőrzésén kívüli levéltári anyag számbavételét is. Ennek megfelelően az 1943-ban Besztercén tartott vándorgyűlés során a később Kelemen Lajos örökébe lépett Szabó T. Attila és még levéltári szolgálatot teljesítő Entz Géza, valamint Jakó Zsigmond részt vesz a Besztercén és Naszódon őrzött levéltári anyag számbavételében,

19 ezzel egyidejűleg pedig Jakó Zsigmond az Erdélyi Múzeum hasábjain Beszámolók az erdélyi levéltárak jelenlegi állapotáról címmel sorozatot kezdeményez. Ebben A kolozsvári Szent Erzsébet Aggház levéltára

20 és Sütő Nagy Jenő dr. csíkszentmártoni levéltára

21 címmel ismerteti a két levéltár anyagát. Mindezek a kibontakozó erdélyi levéltári szakirodalom soraiba tartoznak, A jól kigondolt, következetes munkát, amit a Levéltár munkatársai kétségtelenül a levéltári professzionizmust és állandóságot képviselő Jakó Zsigmond szakmai irányításával végeztek, a háborús események és rendelkezések fékezték és gátolták. A levéltári anyag 17 Jakó 1942. 20. - Jakó 1944. 6-11. 18 Vázlatos ismertetését lásd Kiss—Wolf, i. m. 19 Jakó 1944. 24-39. 20 Erdélyi Múzeum XLVIII. (1943.) 1. sz. 106—109. 21 Jakó 1944. 30-40.