Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Buzási János: A levéltári állományvédelem időszerű kérdései / 27–31. o.

BUZASI JÁNOS A LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNYVÉDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI CURRENT ISSUES OF ARCHIVAL CARE OF HOLDINGS: Until quite recently in domestic archival circles, the repairing of holdings and safety microphotography have been considered to be the most important methods of archival care of holdings. Lately a most fortunate change of view has started. The large masses of documents made of non-durable materials are perishing even without any external effects (acidification makes wood-pulp paper crumble away). Covers of storing aids do not assure adequate protection and the archival holdings suffer serious damages due to rough handling. This is the reason why complex protection became necessary. The most important questions of protection are the assurance of adequate storage and handling conditions, and the education of archival employees on competent care of archival holdings. A levéltári állományvédelem a még nem is olyan régen elvétve alkalmazott kezdetleges foldozgatásoktól nagy utat tett meg napjainkig, és ma már minden valamirevaló levéltár tevékenységének lényeges alkotóeleme. Mégsem lehet azt mondani, hogy az állományvédelem kérdései közül akár egyetlenegy is aktualitását vesztette volna, sőt a tapasztalat és a kutatás újabb és újabb problémákat vet fel. Mindezek elősorolására vagy netán elemzésére itt sem tér, sem idő nincs. Ismételten és nyomatékosan rá kell azonban terelni a figyelmet néhány olyan problémára, amelyek megoldatlansága — minden háborús esemény vagy elemi csapás nélkül is — nagy tömegű levéltári anyagot fenyeget pusztulással, illetve a roppant költséges és vesződséges restaurálást változtatja folyton újrakezdődő, sziszifuszi munkává. Állományvédelem már a középkorban is volt. Az okleveleket tartós anyagból készítették, a kor technikai színvonalához képest maximálisan óvták a rongálódástól, elkallódástól, eltulajdonítástól, számtalan esetben éppen ilyen okokból Íratták át, létrehozva ezáltal a biztonsági másolat ősét. Mindezt akkor kőkemény anyagi, esetleg politikai érdek motiválta. Sajnálatos, de tény, hogy ez az erős motiváció a dokumentum gyakorlati értékével együtt enyészik el. Az, amit mi történeti értéknek nevezünk, kétségkívül fontos a levéltárosok és a történeti tudományok művelői számára, de be kell látnunk, hogy az érték megóvására irányuló motivációként az anyagi vagy politikai érdeket távolról sem pótolhatja. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a társadalom történeti tudata Magyarországon évtizedek óta folyamatosan gyöngül, akkor fogalmunk lehet arról a közegről, amelyben a levéltári állományvédelemnek működnie kell. Levéltári anyag tömeges és látványos pusztulása Magyarország legújabbkori történetében két ízben következett be: Először 1945 elején, Buda ostrománál, másodszor 1956 november elején, a forradalom leverésének első napjaiban. Mindkét esemény eléggé közismert, mindkettő a Magyar Országos Levéltárat érintette, s különösen az utóbbi hívta fel drámai módon a figyelmet a levéltári anyag védelmének szükségességére. A hangsúly akkor magától értetődően esett elsősorban a helyreállításra, a restaurálásra. A félelmetes látványt nyújtó levéltári tűzvész teremtette meg a lélektani alapját annak, hogy az illetékes kormányzati szervek anyagi hátteret biztosítottak a tömeges restauráláshoz. Nem szokatlan