Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Szűcs László: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei / 21–25. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 23 a kormány a volksbundista németek kitelepítésére, foglalkozott a szomszédos országokban élő magyarok és az onnan elmenekültek sorsával, a hadifoglyok, deportáltak, elhurcoltak hazahozatalával, a külföldre került magyar javak hazahozatalával, az elhagyott javakkal, a békeelőkészítéssel, nem utolsó sorban az újjáépítéssel, a termelés megindításával, a katasztrofális közellátással, erőfeszítéseket tett a pénzügyi helyzet rendbetételére az infláció megfékezésére, megismételt akciókba kezdett a fegyverszüneti egyezményből, valamint a jóvátételi egyezményből az országra hárult terhek enyhítése érdekében. A kormány tehát az Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapott, meglehetősen széleskörű — egykorúlag mégis sokak által vitatott értékű — felhatalmazásával messzemenően, sőt lehetőségein túlmenően élt. így hozott olyan intézkedéseket is, amelyek megtételére nem csak hogy az ideiglenes kormány, de az Ideiglenes Nemzetgyűlés sem, csak az általános, titkos, szabad választás alapján alakult törvényhozó testület lett volna jogosult. Ezek egy részének megtételére (pl. a földreform gyors végrehajtására) a rendkívüli körülmények folytán kényszerült, voltak azonban olyan intézkedései is (pl. a házassági törvény módosítása), amelyeket nem kellett volna feltétlenül meghoznia. Hatáskörének az ilyen túllépésére a belső állami berendezkedés következetlenségei is lehetőséget adtak. Egyrészt az, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944 decembere és 1945 szeptembere között nem ülésezett, tehát nem állt fenn a parlament ellenőrzésének a folyamatossága, és nem tudta ezt igazán az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága sem pótolni; másrészt az a körülmény, hogy az államfői hatalom is bizonytalan volt megosztottságánál fogva. A kormány koalíciós jellegéből következően mindezekről — és a politikai élet mindennapi kérdéseiről, személyi ügyeiről is — éles viták folytak a minisztertanács ülésein. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 23. és 1945. november 15. között 67 alkalommal ülésezett, közel 1800 napirendi pontot tárgyalt meg, 367 kormányrendeletet fogadott el és adott ki. A jegyzőkönyvek nem minden részletükben és nem mindig jól rögzítették az ülések lefolyását, a viták alakulását, de így is hallatlanul érdekes áttekintést nyújtanak az ügyek intézésének folyamatáról, ezek összefüggéseiről. Talán nem túlzás annak az állításnak a megkockáztatása, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadása alapkutatás értékű, annak ellenére, hogy már számos tanulmány, monográfia mutatta be a korszak történéseit. Alapkutatás értékű azonban nem csak a történettudomány különböző ágai, de a jogtudomány, az igazgatástudomány, az agrártudomány, a közgazdaságtudomány és még jónéhány más tudomány szempontjából is. Ezért a kötet szerkesztése során a szorosan vett köztörténet tényeinek felmutatásán túl igyekeztünk figyelemmel lenni a különböő szakterületek várható igényeire is. Minden kiadvány esetében a források összegyűjtése jelenti az első és egyik legfontosabb feladatot. Mivel az 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek teljes sorozatban rendelkezésünkre állnak, azt gondoltuk, hogy ezzel nem lesz különösebb gondunk. Nem egészen így alakult a helyzet az Ideiglenes Nemzeti Kormány iratai esetében. Gyakran hiányoztak az előterjesztések, amelyek nélkül maga a jegyzőkönyv, az adott napirendi pont alig vagy egyáltalán nem volt érthető. Előfordult az is, hogy utalás történt a jegyzőkönyvben olyan iratokra, amelyek bár más fondba tartoztak, de a közlésnél nem voltak mellőzhetők. További feladatot jelentett a jegyzőkönyvekben nem szereplő, mégis a jegyzőkönyvi anyaghoz tartozó, a miniszterek által körözvény formájában jóváhagyott előterjesztések felkutatása. Hasonló volt a helyzet a gazdasági minisztertanácsi jegyzőkönyvekkel is, amelyek szerves kiegészítői a rendes minisztertanácsi jegyzőkönyveknek, de csak nehezen lehetett felderíteni és összeállítani egy teljesnek még mindig nem tekinthető sorozatukat. Mindez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egyes minisztériumok e szempontból számbajövő állagainak és sorozatainak az átnézésétől nem lehetett eltekinteni a kötet munkálatai során.