Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - G. Vass István: Die Bestände des Sächsischen Hauptstaatsarchivs und seiner Außenstellen Bautzen, Chemnitz und Freiberg. Band 1.: Die Bestände des Sächsischen Hauptstaatsarchivs. Bearbeitet von Bärbel Förster, Reiner Groß und Michael Merchel. Leipzig, 1994. / 164–168. o.

164 Irodalom véltára, míg a Csanádiak (október 23-i) válaszát a veszprémi püspöki (érseki) levéltár őrizte meg. Ez a körülmény az okleveles anyag pusztulásának mértékére vet fényt. A körlevél a címzettek száma alapján a fogalmazványon kívül tíz példányban készült, és erre válaszként tíz fogalmazvány és tíz tisztázat született. A tizenegy fogalmazványból egyetlen, a húsz tisztázatból pedig kettő példány jutott korunkra. Ebben a körben tehát tíz százalékos esély volt a fennmaradásra. Mindegyik kötet végén gondosan összeállított, alapos név- és tárgymutató segíti a hatalmas anyagban a sokoldalú tájékozódást a személyekről, helységekről és a többi földrajzi névről, a vulgáris szavakról, a tárgyi, gazdasági, a szellemi és társadalmi valóság gazdag szókincséről. Láthatóan nem kezdő, hanem a középkorban járatos kutatóknak készült. Bizonyára ezért nem szerepel benne valamennyi latin forma. Aki használja, annak tudnia kell, hogy mi a magyar névalak. A regeszta például a Rivulus dominarum fentebb idézett formáját használja (IV. 2718), de a mutató csak az Asszonypataka, illetve Nagybánya elnevezéseket tartalmazza. Az egyik somogyi kolostor claustrum Beati Petri de Monté Istergench (IV. 155) elnevezését a pálosok történetében járatos kutató stregencszentpéteri pálos kolostor címszó alatt lelheti meg (p. 750). A legnagyobb gondosság ellenére is nagy ritkán a hatalmas anyag egy-egy adata kimaradt a mutatóból. így hiába keressük az Árpád-kori Széplak falu nevét viselő pozsonyi utcát: auf Schondorffer gassen (III. 399), seholsem találjuk. A mutatóban természetesen szerepelnek a szoléiról híres Dévény és Récse települések előfordulásai, de egy-egy reájuk vonatkozó adat: auf Tebner gepiet (IV. 1878), illetve Reczensdorffer guter (IV. 2701) hiányzik közülük. Rendkívül értékes és fontos két kötettel gazdagodott a magyarországi középkori forráskiadás, és ezzel túljutott Zsigmond király fél évszázados uralkodásának a felén. Reméljük, nem kell újabb száz évet várni, hogy a második fele is elkészüljön. A munka folyik, jó kezekben van, hogy minél előbb befejeződjék. Becsüljük meg, tegyük lehetővé a töretlen folytatást és mindenekelőtt, hogy a teljesen kész V. kötet (1415—1416) is mihamarabb megjelenjék. Sólymost László DIE BESTÁNDE DES SÁCHSISCHEN HAUPTSTAATSARCHIVS UND SEINER AUBENSTELLEN BAUTZEN, CHEMNITZ UND FREIBERG Bánd 1: DIE BESTÁNDE DES SÁCHSISCHEN HAUPTSTAATSARCHIVS Bearbeitet von BÁRBEL FÖRSTER, REINER GROB und MICHAEL MERCHEL Herausgegeben von der Historischen Komission der Sáchsischen Akademie der Wissenschaften zu Leipzig. 1994. XXVII+814 p. A drezdai levéltár — amely Németország újraegyesítése és Szászország szövetségi állami jogállásának deklarálása után visszanyerte a Szász Állami Főlevéltár elnevezést — a politikai változások után példamutató gyorsasággal jelentette meg új fondj egy zekét. E kiadvány nem csupán a korai középkorra visszanyúló magyar—szász történelmi kapcsolatok, illetve ennek — a magyar történészek által egyébként a múlt század óta folyamatosan kiaknázott — gazdag levéltári forrásanyaga miatt, de módszertani tanulságai okán is számot tarthat érdeklődésünkre. A Szász Állami Főlevéltár és fióklevéltárai (Aufíenstelle) 1993. december 31-én összesen 53 700 oklevelet, 44 500 folyóméter akta-jellegű levéltári anyagot és 274 500 db térképet, vázlatot és tervrajzot őriztek. Ennek a mennyiségre is tekintélyes levéltári anyagnak mintegy 80%-át — az oklevelek, térképek és tervrajzok túlnyomó többségét, valamint