Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - G. Vass István: Die Bestände des Sächsischen Hauptstaatsarchivs und seiner Außenstellen Bautzen, Chemnitz und Freiberg. Band 1.: Die Bestände des Sächsischen Hauptstaatsarchivs. Bearbeitet von Bärbel Förster, Reiner Groß und Michael Merchel. Leipzig, 1994. / 164–168. o.

irodalom 165 csaknem 35 000 fm akta-jellegű levéltári anyagot (benne természetesen az egykori szász választófejedelemség majd királyság, még később köztársaság központi állami szerveinek, illetve a Német Demokratikus Köztársaság keretében működött drezdai körzet állami és párt-szerveinek iratanyagát) a drezdai levéltár impozáns épületében őrzik. Ezt ismerteti az 1994-ben megjelent (terjedelmi okok miatt két részkötetre tagolódó) 1. kötet. A fióklevéltárak — többnyire helyi jellegű iratanyagát — további külön-külön kötetekben szándékoznak bemutatni. A szász írásbeliség a magyarországival nagyjából párhuzamosan fejlődött ki. A levéltárban őrzött legrégebbi oklevél ugyan 948-ból származik, de az oklevelek tudatos és szervezett megőrzésére irányuló törekvés csak a XII. század elejétől (1130) mutatható ki. A Wettin házból való meilieni őrgrófok a XIII. század elején szervezik meg kancelláriájukat, amely mellett fokozatosan kialakul az uralkodói levéltár. Hogy ennek milyen jelentőséget tulajdonítottak, mutatja, hogy amikor a Wettin ház 1485-ben két ágra szakadt, külön szerződésben rögzítették a levéltár megosztását. Az albrechti ágnak jutott rész képezte azután a Szász Állami Főlevéltár alapját. Közben a XVI. századtól a Szász Választófejedelemség központi állami-rendi intézményei is egyre differenciáltabb működést fejtettek ki. Az ennek nyomán keletkezett iratanyagot — ugyanúgy, mint Magyarország esetében — ezek a szervek jó két és fél évszázadon keresztül saját irattáraikban őrizték. A modern polgári levéltárügy eszméje Szászországban a XVIII. század végén fogalmazódott meg. 1818-ban született az első hivatalos tervezet a két legnagyobb hivatali levéltárnak egyetlen központi állami intézményben való egyesítésére. Az 1830-as forradalmi események nyomán 1831/1832-ben végrehajtott reformok — melyek során Szászország kétkamarás országgyűléssel rendelkező alkotmányos monarchiává alakult — teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy a levéltárügyet a modern polgári elveknek megfelelően — a fentieknél jóval szélesebbkörűen — rendezzék. A Királyi Szász Állami Főlevéltár létesítéséről szóló, 1834. április 26-án kelt minisztertanácsi határozat elrendelte valamennyi központi állami szerv — beleértve a hadügyi hatóságokat és alakulatokat is — hivatali levéltárainak az új intézményben való egyesítését. Az uralkodóház kifejezett egyetértésével a Wettinek udvari és házi levéltára is a Drezda székhellyel létesült, közvetlenül a Minisztertanácsnak alárendelt új intézmény szerves részét alkotta. Végül a határozat megállapította illetékességét valamennyi központi, regionális és helyi állami hatóság iratanyaga vonatkozásában. A drezdai levéltár — Szászország nemzetközi jogállásának és alkotmányos berendezkedésének többszöri változása ellenére — egészen 1952-ig ezen minisztertanácsi határozat alapján működött. Közben 1912—1915 között (ismét egy párhuzam a magyar fejlődéssel) az időközben tekintélyesre duzzadt iratanyag méltó elhelyezésére új épületet emeltek, amely igazgatási és raktári szárnyra tagolódik, s amely — bár szűkösen — még ma is lehetővé teszi a levéltár megfelelő keretek közötti működését. Az NDK 1949-ben történt létrehozása után természetesen a drezdai levéltár is fokozatosan betagolódott a centralizált kelet-német levéltári szervezetbe. 1945—1965 között Szász Tartományi Főlevéltár, 1965 után pedig Drezdai Állami Levéltár volt a hivatalos elnevezése. Eredeti — a fondjegyzék címében is olvasható — elnevezését, valamint eredeti jogállását és illetékességét az 1993-ban megalkotott szász levéltári törvény által kapta vissza. A Szász Állami Főlevéltárról az első átfogó ismertetés az új levéltári épület birtokbavétele és a köztársaság kikiáltása után, 1921-ben jelent meg, majd 1955-ben — szintén nagy horderejű állami és társadalmi változások után, s az ezek eredményeként bekövetkezett nagyarányú iratgyarapodás regisztrálásaként — kiadták a levéltár első fondj egy zekét. Az átdolgozott és korszerűsített újabb kiadás előkészítését már az 1970-es években elkezdték, s 1984-re lényegében el is készült a kézirat, különböző okok miatt azonban akkor nem jelenhetett meg. Bár a mostani kiadás nem jöhetett volna létre az akkori munkálatok nélkül, mégis több vonatkozásban különbözik az akkori kézirattól. Mindenekelőtt természetesen