Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár / 9–20. o.
A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár 15 E munkája három részből állt. Az első az évtized bel- és külföldi forráspublikációinak átvizsgálása, s ezekből regeszták készítése volt. A magyarországi XIX—XX. századi publikációk vonatkozásában teljességre törekedve, a külföldiek esetében pedig azokat az adatokat keresve, amelyek „segítenek megismerni, mint látta Magyarországot Európa. Vagy talán inkább így: mit látott Európa Magyarországból." 16 Ugyanakkor gondosan figyelte azokat az adatokat is, amelyek azt mutatták, hogy a magyar aranyforint milyen szerepet játszott Európa pénzforgalmában. I7 — Munkájának másik területe ekkor a Fekete Nagy Antal és ez években Engel Pál által készített kivonatok kollacionálása. (Kollacionálás alatt értendő az oklevél elolvasása, majd a kivonat névalakjainak és szövegidézeteinek összeolvasása, valamint a tartalom ellenőrzése.) E művelet során adatszelekciót is végzett. A közlésre érdemesnek nem tartott adatokat törölte, továbbá a jobbágy nevekből a ragadvány neveket megtartotta, a kézműveseket számba vette, továbbá a teljes szöveggel lemásolt határleírásokat az általa kialakított sajátos módszerrel kivonatolta. E feladat elvégzését a kivonat első lapjának bal felső sarkába írt coll. rövidítéssel rögzítette. — Általában külön fázisban nézte át az általa kollacionált kivonatokat és alakította át a kivonatok felépítését, ha annak „fényképszerűsége" zavarta, mert — saját szavaival — „azt igyekeztem elérni, hogy az oklevél lényegének azt a mondanivalóját tartsam, ami a mai történész számára fontos, s ezt a mai ember logikája szerint mondja el." Ennek megtörténtét a kivonat első lapjának felső jobb sarkába írt R betűvel (rendben) jelezte. Mályusz Elemér 1976-ban súlyos műtéten esett át, az Országos Levéltárban végzett kollacionálást hosszabb ideig nem tudta folytatni. Feltehetően ez a körülmény, továbbá az Országos Levéltár élén bekövetkezett személyi változás indította arra, hogy 1978-ban az új főigazgatóval, Varga Jánossal a Zsigmondkori oklevéltár III. kötete (1411-1420) ügyében megbeszélést kezdeményezett. E megbeszélésen bejelentette, hogy ő a Diplomatikai Levéltár anyagával lényegében elkészült, csupán a 84 754. számnál magasabb jelzetűeket nem nézte át maradéktalanul; a III. kötet számára nyomtatásban már megjelent oklevelekről készített 7123 darab kézzel írt regesztája gépelhető; a zömmel Fekete Nagy Antal, kisebb részben Oszvald Arisztid, Baraczka István (pozsonyi Protocollum actionalé), majd Engel Pál által készített kivonatok kollacionálását rövidesen befejezi; feladata még az Országos Levéltárban fotómásolatokban meglevő, vidéken és külföldön őrzött oklevelek feldolgozása. Abban is kérte az Országos Levéltár segítségét, hogy a kézzel írt 7123 regesztája, tovább kollacionált és R betűvel ellátott, az általa számos javítást, kiegészítést tartalmazó kivonatok legépeltessenek. A Levéltár vállalta az együttműködést, sőt lehetőség nyílt arra is, hogy Mályusz Elemér egy régi és egy új tanítványa (Fügedi Erik és Engel Pál) is bekapcsolódjék az oklevéltár munkálataiba. A legépelendő kéziratok átvételekor kellemetlen incidens okozott zavart. A levéltári fondonként csomagokba kötött kivonatok egy része nem került elő azokból a kutatótermi és II. emeleti szekrényekből, ahol — emlékezet szerint — azok Mályusz Elemér betegsége előtt voltak. Ez a bosszantó körülmény Mályusz Elemért — joggal — igen megviselte, egyben ahhoz a megoldáshoz vezetett, hogy Fügedi Erik és Engel Pál az eredeti elgondolástól eltérően nem kapcsolódtak be a III. kötet (1411—1420) munkálataiba, hanem a IV kötetet (1421—1430) vették munkába. (Erről az alábbiakban még részletesebben lesz szó.) Az elveszettnek vélt kivonatcsomagok az egyik levéltári raktárból előkerülvén Mályusz Elemér folytatta az addig is végzett kollacionálást, de ebben rövid idő múlva fél szemének trombózisa, a másiknak pedig szürkehályogosodása megakadályozta. 16 Századok 1982. 948. 17 E. Mályusz: Der ungarische Goldgulden in Mitteleuropa zu Beginn des 15. Jahrhunderts. InfEtudes historiques hongroises 1985. 21—35.