Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956 novemberi égéséről / 135–153. o.

Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956. novemberi égéséről 151 tek. Minthogy közvetlenül erről értesülésünk nem volt, s minthogy a bennlakók ismételten határozottan állították, hogy ez nem így volt, további vizsgálatot még mindig nem láttunk szükségesnek. Január közepén a raktárrendezési munkák során kiderült, hogy a kiégett IV. emeleti 75-ös raktárban őrzött anyagból kb. 100 iratcsomó megmaradt. A bennlakók erre vonatkozólag egyöntetűen azt mondották, hogy ezeket az iratcsomókat nem ők hozták ki a 75-ös raktárból, ők ebbe a raktárba a tűz miatt már be sem tudtak menni. Nyilvánvaló lett, hogy ezeket az iratcsomókat mások, idegenek mentették meg, az épületben tehát a tűzvész kezdeti szakaszában minden bizonnyal, de esetleg már korábban is, idegenek voltak, amiről a bennlakók semmit sem tudtak. Ez a körülmény tette szükségessé a házi vizsgálatot. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy nov. 6-án d.u. 4 óra körül, amikor a III. emeleti 69-es raktár már égett, Bojár Iván várbeli lakos feleségével, Koroknay Évával és egy hozzájuk csatlakozott fiatalemberrel, Úri utcai lakásából mentési célból megközelítette az Országos Levéltár épületét. Bojár és a fiatalember be is jött az épületbe, a főkapun keresztül, amelyet nyitva, de nem feltörten találtak. Előbb a portára mentek, telefonálni próbáltak a tűzoltóságnak. Ezután a főlépcsőn felmentek a III. emeletre, ahol az égő raktár előtt 15—20 fegyvertelen fiatalembert találtak, akik sikertelenül próbálkoztak a tűzoltó fecskendővel a tüzet oltani, a hálózatban nem volt víz. A IV. emeleti 75-ös raktárban 1-2 fiatalembert találtak, ugyancsak fegyvertelenül, akik iratcsomókat dobáltak ki az Állami Nyomda felé eső udvarra. Ez a raktár akkor még nem égett. Az épületet abban az időben már nem lőtték. Kb. félórás benntartózkodás után Bojár Iván a fiatalemberekkel együtt elhagyta az épületet. A fiatalembereket követve távozott, akik a melléklépcsőn mentek le az alagsorba, s az óvóhely vészkijáratán keresztül másztak ki a Nándor utcára. Az óvóhelynek mind az ajtaja, mind a vészkijárata nyitva volt. A bennlakók közül Bojár Iván senkit sem látott. Bojár Iván előadása révén a megmentett iratcsomók rejtélye megoldódott, de újabb rejtélyes kérdések merültek fel. Kik voltak a fiatalemberek, hogyan és mikor jöttek be az épületbe, hogyan, mikor és ki nyitotta ki a főkaput, az óvóhely ajtaját és vészkijáratát? A fiatalemberekről Bojár Iván annyit tudott mondani, hogy azok, vagy legalábbis nagyobb részük, a Bécsi kapu környékéről lövöldöző felkelő volt, aki a harc után fegyverét eldobva, oltani jött az épületbe. Jöhettek akár a főkapun, akár az óvóhelyen át. Az a tény, hogy az óvóhelyen át távoztak, hogy azt a kijáratot ismerték, amellett szól, hogy — legalábbis részben — ott is jöttek be. A rejtélyes kérdések további tisztázásához a bennlakók egyenkénti, majd együttes meghallgatása, egyes más levéltári dolgozók megkérdezése sem járult hozzá. A bennlakók nov. 6-án d.u. 2 óra tájban, amikor az épület lövetése megkezdődött, levonultak a mélyen fekvő tárgyi óvóhelyre, legutoljára Betlendi János, kb. 3 óra tájban. Addig az időpontig idegeneket az épületben nem láttak. Abban a tudatban voltak, hogy az épület minden bejárata zárva van. Kb. 1/2 4 és 4 között a szomszéd házból kapták a hírt a tárgyi óvóhelyen, amelynek kijárata van a szomszéd ház felé, hogy ég a levéltár. Erre feljöttek az alagsorig. Látták, hogy a III. emeleti 69-es raktár ég. Minthogy az épületet még erősen lőtték, visszamentek a tárgyi óvóhelyre. 6 óra tájban a szomszéd házból újra átszóltak, hogy a tűz veszedelmesen terjed. Erre Szabó Károly kartárs átment a tárgyi óvóhely vészkijáratán a szomszéd házba, annak I. emeletéről megállapította, hogy a tűz már a levéltár alagsorára is átterjedt. Ezután jöttek fel a bennlakók, és fogtak hozzá a mentéshez. Először az alagsorban égő liftet, majd a liftcsatornát oltották, itt sikerült is a tüzet megszüntetniök. A III. és IV emeleti raktárak ekkor már teljes lángban álltak, ott oltani nem tudtak, oda be sem tudtak menni. Ott csak a 1/2 10—10 körül kiérkező tűzoltóság oltott egy ideig, de különösebb eredmény nélkül.