Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956 novemberi égéséről / 135–153. o.

152 Lakos János A bennlakók a tárgyi óvóhelyről feljőve idegeneket az épületben nem találták. Szerintük idegen[ek] nov. 6-án este jöttek be először, a környék lakói, az oltásnál segíteni. Id. Kaszala László kartárs azt állítja, hogy a tárgyi óvóhelyről feljőve a főkapu zárva volt, azt ő nyitotta ki. A személyi óvóhely ajtajáról később állapították meg, hogy az azon lévő lakatot tartó vaskarikát valaki valamikor letörte. Hogy ki és mikor, arról nem tudnak. A személyi óvóhely vészkijáratáról Kudor kartárs annyit tudott mondani, hogy azt valamelyik nap — a napra már nem emlékezik — az utcán nyitva látta, behajtotta, de belső lecsukása érdekében nem tett semmit. A személyi óvóhely ajtaját a bennlakók nem nyitották ki, nem is ellenőrizték, hogy nyitva van-e. A vizsgálat során kiderült, hogy a főkapu kulcsa november 7-e d.u. és nov. 8-a d.u. között eltűnt, majd nov. 9-én vagy 10-én a fotólaboratóriumban Kudor kartárs megtalálta. Kiderült továbbá, hogy a főkapu zárfoglalatát valamikor letörték. Ez valószínűleg nov. 7-e után történt. A nov. 6-i eseményekkel tehát sem a főkapu zárfoglalatának letörése, sem a kulcsának eltűnése nincs kapcsolatban. Rejtély maradt az a kérdés is, hogyan került a III. emeleti zuhanyozó egyik villany melegítője a III. emeleti 68-as szobába, valamint hogy a szobában lévő virágokat ki és mikor nyeste le. Az egyes szobákban történt rongálások, eltűnések a mentési munkák idején az épületben tartózkodó idegenekkel magyarázhatók. Már nov. 6-án este, főleg pedig nov. 8-án egész nap sok idegen volt az épületben, akiket a bennlakók segíteni hívtak. A tűz ugyanis nov. 7-ről nov. 8-ra virradó éjjel a II. em. 57-es raktárra is átterjedt. Nov. 6-án éjjel és nov. 7-én nappal a bennlakók erejüket arra összpontosították, hogy a tűz továbbterjedését megakadályozzák. E célból állandó ügyeletet tartottak. Nov. 7-én estig sikerült is a tüzet terjedésében megakadályozniuk. Nov. 7-ről 8-ra virradó éjjel azonban, minthogy kényszerítve voltak arra, hogy a tárgyi óvóhelyre levonuljanak, ügyeletet tartani nem tudtak. A tűz ezen az éjjelen terjedt át a II. em. 57-es raktárra. A nov. 8-án kivonult tűzoltók munkájának köszönhető, hogy ebből a raktárból kis töredékét az iratoknak, többé-kevésbé megrongáltan, még meg lehetett menteni. A házi vizsgálatnak ezek az eredményei azt bizonyítják, hogy a tűzvész kitörése utáni kritikus órákban idegenek voltak az épületben, akikről a bennlakók mit sem tudtak. Hogy korábban is voltak-e, fegyveresen voltak-e, az épületből lőttek-e, ezekre a kérdésekre a vizsgálat nem derített fényt. Illetve csak az derült ki, hogy a bennlakóknak erről nincs tudomásuk. A lehetőségét kizártnak ezek után nem tekinthetjük, mert hiszen kiderült, hogy történtek olyan dolgok, amikről a bennlakók nem tudtak. A vizsgálat során nem merült fel olyan adat, amely arra mutatna, hogy a bennlakók a tűzvészt megelőzően idegeneket az épületbe behívtak vagy beengedtek, hogy az épület körüli fegyveres felkelőkkel együttműködtek volna. Sőt, bebizonyosodott, hogy a felkelőket lebeszélni igyekeztek a harcról, arra hivatkozva, hogy azzal az épületben őrzött pótolhatatlan nemzeti értékeket veszélyeztetnek. Ez a meggyőzni törekvésük azonban sikertelen maradt. Ennek leszögezésével együtt azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy a bennlakók azokban a kritikus napokban és órákban nem mindenben tudtak eleget tenni a helyzetből adódó követelményeknek. Három tényt lehet e tekintetben megállapítani. 1. A bennlakók nem voltak elég körültekintőek az épületbe vezető valamennyi bejárat zártan létének ellenőrzésében. Ezt mutatja különösen az a körülmény, hogy a személyi óvóhely ajtajának zártan létét senki sem vizsgálta meg. 2. Kudor kartárs mulasztást követett el azzal, hogy senkinek sem tett említést arról, hogy a személyi óvóhely vészkijáratát az utca felől nyitva találta, nem tett semmit annak