Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

98 Dóka Klára Zsigárd mellett létesítettek egy halastavat, mely nem felelt meg céljának, és a halak elpusztultak benne. A környező területet ezért Dögösi pusztának hívták.

17 A fenti okból sok, ún. beszélő nevet találunk a hegyek, völgyek, vizek, dűlők, erdők elnevezéseiben, melyek közül — a teljesség igénye nélkül — a következőket említjük: Baját: Szénégető, Ivó kút felett, Rác temető, Bék völgy, Botka Sánc, Pénz Ásás; Martos: Temetés, Táltos (halastavak); Püspöki: Tilalmas erdő, Akasztófa dűlő; Nagyölved: Tófű, Asszonytábor; Bernece: Pólya, Csordahegy; Kemence: Tamás háza, Nagy Besenyő, Pogányvár, Szarvasbömbölő; Bajta: Palota, Kapus, Kőember; Börzsöny: Nagyirtás, Nagy Pogány Vár; Esztergom: Aranyhegy, Búbánat völgy, Sípoló hegy, Vaskapu, a Basaharc felrehallásából keletkezett, de új formában is értelmes Vasarc stb.

18 Az esztergomi érsekség a települések zömében egyedüli birtokos volt, aminek elsősorban a síkvidéki falvakban, az egységes gazdálkodás megszervezése szempontjából volt jelentősége. Társbirtokosként szerepelt a következő helységekben: Bernece, Hetény, Nagycétény, Németszölgyén, Pográny, Tild, Üzbég, Vágszerdahely, Verebély. Mivel a birtokhoz tartozó falvakat a XVIII. század elején általában nem kellett újra benépesíteni, lényegesen kevesebb volt a határper és vita, mint más világi vagy egyházi uradalmakban. Amikor Fabricius az 1730-as évektől a birtokról határtérképeket rajzolt, ezek nem pereskedési célokat szolgáltak, hanem igen sokszor csak kettő vagy több, a birtokhoz tartozó falu határát rögzítették. Ilyen térkép készült Püspöki és Felsőcsölle, Nagysalló és Farnád, Csém és Mocsa, Dejtár és Patak határáról. Utóbbi a drégelyi uradalom e részletéről szemléletes képet ad, az eredeti művelési ágak feltüntetésével.

19 A határkitűzések másik része a főkáptalani és érseki területek megosztására vonatkozott (pl. Szálka és Páld, Muzsla és Ebed, Párkány és Nana stb. esetében).

20 A határok újabb rögzítésére a később még tárgyalandó úrbérrendezés idején, a század utolsó harmadában került sor, amikor a szomszéd birtokosok kezdeményezték a kisebb-nagyobb korrekciókat. Ilyen vita volt az Eszterházy családdal Szene és Nagyszombat, Nyergesújfalu és Nagysáp; Héreg, Tardos és Tarján, és viszonylag sokáig elhúzódó Kemence és Diósjenő határát illetően.

21 Az érsekség a vizsgált időszakban 1726-ban foglalta össze először a jobbágyok szolgáltatásait. Az érseki széket elekor Esterházy Imre töltötte be, aki előzőleg váci, zágrábi, majd veszprémi püspök volt. így már elég sok tapasztalatot szerzett az egyházkormányzat terén, és tudott foglalkozni a gazdálkodással is.

22 Az urbáriumból szemléletes képet kaphatunk a majorsági területek kialakulásáról, jellegéről, művelési ágairól, a jobbágyok életviszonyainak megismerése mellett. Az esztergomi uradalomban a jobbágyok mindenütt tartoztak cenzussal, amit egy évben két alkalommal, Szent Mihály kor és Szent Györgykor adtak meg. Általános volt a kilenced, az egyházi tizedet pedig néhány településen nem az érseknek, hanem a főkáptalannak fizették. A legnagyobb működő allódium Csenkén volt, állattartással, szántóföldi és rétgazdálkodással. A csenkei földeken a helyben lakók mellett a muzslai, búcsúi jobbágyok dolgoztak. Érseki erdőbirtok volt Süttő, Bajót, Szentgyörgymező, Bajta, Kövesd, Leléd, Szálka, Kisölved, Börzsöny, Kemence térségében. Itt a jobbágyokat robotként favágásra kötelezték, de a nagy erdőborítások miatt szántóföldi allódium kialakítására nem volt 17 Uo. 35. 18 Esztergomi Prímási Levéltár (A továbbiakban: EPL) T jelzetű térképek 19 EPL T 166, 152, 239, 50. 20 EPL T 126, 150, 163. 2i EPL T 114—116, 119. 22 EPL Acta protocollaria 1. köt.