Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

Az esztergomi érsekség birtokai (1726—1895) 97 Esztergom és Párkány között a Duna összeszűkült és alkalmas volt az átkelésre. A hegyek közt áttörő folyóban képződött sziklák ugyanakkor a halászok munkáját nehezítették. Fabricius — idézett statisztikájában — írja a szomszédos Garamkövesdről: ,,Erdeje untig elegendő, legfőképp Napkelet felül, a halászattya leg-főképp vizára alkalmatos volna, hogy hatsak a Duna fenekén lévő kűsziklák miatt tanyát lehetne készíttetni.'

n6 Részben a Duna árterében, részben a bal parton feküdt a gutái uradalom, ahol a székhelyen kívül Perbéte, Hetény, Tardos, Héreg, Mocsa község, valamint több jelentős puszta (Bálványszakállas, Csörgő, Lándor, Csém) volt. Csörgőt a Vág-Duna vette körül, melynek kanyarulatát — a jeges árvíz elkerülése céljából már a XVIII. század elején átvágták, és a holtágban halastavat létesítettek. Tardoskedd és Komárom között volt az érsekújvári uradalom, melyhez Udvard, Kürt, Naszvad, Imely, Martos, Szimő, valamint Bajcs, Farkas, Anyala, Óguta puszta tartozott. Fejlődését elsősorban a területen keresztül haladó országútnak köszönhette, ahol már a XVIII. század elején — Nyitra irányában — nagy forgalom bonyolódott le. A nagyszombati és pozsonyi uradalom a XVII. század folyamán erősödött meg, és mindkettő fontos szerepet játszott a Nagyszombatban székelő érsekség ellátásában. A nagyszombatihoz Üzbég, Kinorán, Ribény, Egerszeg, Zsigrád, Vága, Vágszerdahely mezőváros, a pozsonyihoz csak Püspöki, Szunyogi és Felsőcsölle tartozott. A birtok legértékesebb része a nagysallói uradalom volt, mely a Garam és Nyitra közti síkságon, a Mátyusföldön feküdt. A falvak határát borító fekete, mezőségi talaj mindent megtermett, és a lakosság még a környező településekről is járt ide aratni. Itt található — a székhelyen kívül — Hölvény, Cseke, Szentgyörgy, Kissáró, Füzesgyarmat, Farnád, Nagyol ved, Bárt, Kéty, Kural. Hasonlóan kedvező adottságokkal renedelkezett az ettől északra fekvő verebélyi uradalom, mely már a felvidéki hegyek lábáig nyúlt. Ide tartozott Verebélyen kívül Tild, Aha, Ledéc, Nagycétény, Nagy kér, Pográny. Az érsekségnek három, kifejezetten hegyvidéki uradalma volt: Drégely, Szentkereszt és Rozsnyó központokkal. A XVIII. század első felében a drégelyihez sorolták Palánkot, Hontot, Vadkertet, Dejtárt, Patakot, Hugyagot, Nagyzellőt, Fülekpüspökit, Felsősipéket, valamint két pusztát (Csitárt és Kaladét), melyek később összeépültek a községekkel. A falvak a Börzsöny és Cserhát közti széles völgyben épültek, ahol Pest és Vác felől fontos út vezetett Ipolyság — Korpona és Észak-Magyarország felé. A szentkereszti uradalom — 21 településsel — mint említettük, a besztercebányai, a rozsnyói pedig — négy faluval — a rozsnyói püspökség javadalma lett, tehát mindkettő elkerült az érsekségtől. Velük a továbbiakban nem foglalkozunk. A lakosság folyamatossága a XVI—

XVII. század folyamán többek között azt is eredményezte, hogy a hegyes-dombos falvakban, a külvilágtól jobban elzárt területen a lakosság a közelebbi és távolabbi múltból sok eseményre emlékezett, és azokat helynevekben is megörökítette, illetőleg a középkori elnevezésekhez későbbi anekdotákat fűzött. Ezek közül megőrzött néhányat Fabricius 1736-ban keletkezett leírása is. Például a Szentgyörgymezőhöz, majd később Maróthoz tartozó Szamárhegy a középkori Zamárd falu nevét őrizte, a török korban pedig — a hagyományok szerint — a muzulmánok által bölcsnek nem tartott keresztények kultikus helye volt. Nyergesújfalun állt a Bottyán-sánc, mely állítólag a kurucok Karva felé épített hídjának részét képezte. Párkányban a Duna melletti Nagy sánc a hagyomány szerint a török korból maradt vissza. Leiedről a következőt olvashatjuk: ,,Vagyon ezen határban a hegy tetején nagy, hosszas árok, mellett Pogány ároknak hívnak és tart a Dunáiul fogva az Ipoly mellett majd a Bánnya városokig, mell Árok folytában gyakor roppant Sántzok találtottnak, ezek közül egy igen nevezetes, mellett Gödör-Várnak hívnak.'' 16 Dávid—T. Polónyi: i. m. 30.