Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

Az esztergomi érsekség birtokai (1726—1895) 95 északi része nem esett áldozatul a török pusztításnak. Jelentőségét elsősorban az adta, hogy a katolikus központi egyházi szervezet javadalma volt. A vizsgált időszak kezdetén területe a következő egységekből állt: 1. Esztergomi uradalom 24 helység 2. Érsekújvári uradalom 14 helység 3. Gutái uradalom 9 helység 4. Verebélyi uradalom 7 helység 5. Nagysallói uradalom 11 helység 6. Drégelyi uradalom 11 helység 7. Nagyszombati uradalom 7 helység 8. Pozsonyi uradalom 4 helység 9. Szentkereszti uradalom 19 helység 10. Rozsnyóbányai uradalom 3 helység összesen: 109 helység

7 1757-re a települések száma — elsősorban egyes puszták benépesülésével — 118-ra emelkedett. Jogi helyzet szempontjából ekkor az egész birtokhoz három város, 11 mezőváros, 84 falu, 20 puszta tartozott. Mária Terézia 1778-ban a főegyházmegye területéből megszervezte a nyitrai és rozsnyói egyházmegyéket, és a rozsnyóbányai, valamint a szentkereszti uradalmat az új püspöknek adta. 1800-ban már csak 85 település volt a birtokon: három város, 11 mezőváros, 61 falu, tíz puszta.

8 A nagy kiterjedésű birtok történetét e keretben csak bizonyos szempontok kiválasztásával tudjuk vizsgálni. Kérdésfelvetéseinket arra korlátozzuk, ami a birtokon folyó gazdálkodás alapját jelentő földterületekről a különféle levéltári források, elsősorban a felmérések nyomán kiderül. A földterület alakulásával kapcsolatban figyelembe vesszük a természeti tényezőket, a föld hasznosítási módját és a birtokviszonyokat. Egyéb vonatkozásokkal, társadalmi kérdésekkel csak érintőlegesen, és e három fő tényezőhöz kapcsolódva foglalkozunk (pl. a földterületek eltartóképessége, az itt élők helyzete, felvevőpiac és infrastruktúra vizsgálata). Ahogy ez általában az egyházi birtokokról elmondható, az esztergomiról sem készült átfogó monográfia, sőt a szinte teljes épségben fennmaradt uradalmi iratanyag is ismeretlen a kutatók előtt, és a szakirodalomban csak résztanulmányokkal találkozhatunk.

9 A témánk szempontjából fontos, felmérések során keletkezett levéltári anyagokat három csoportra oszthatjuk: térképekre, birtokleírásokra, összeírásokra. Utóbbiak szép számmal állnak rendelkezésre az érseki levéltár mellett a megyei és központi gyűjteményekben is. Azonban utóbbiak elsősorban a birtokon élő adózó lakosságra vonatkoznak, míg az egyháziak az uradalom helyzetét tükrözik. Az általunk vizsgált időszakban 1730-tól állnak rendelkezésre birtoktérképek,

10 és 1739-re készült el Kovács (Fabricius) János munkájaként ,,Az esztergomi érseket illető jó7 Dávid Zoltán—T. Polónyi Nóra: Az első magyar nyelvű leírő statisztika. Kovács János: Az esztergomi érseket illető jószágoknak geographica topographica descriptioja 1736—1739. Budapest, 1980. 8 Beké Margit: Térképek és más források kapcsolata a településtörténet szemszögéből nézve. In: A Dunántúl településtörténete (XI—XIX. sz.). A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi és Pécsi Bizottságainak konferenciája VI. Veszprém, 1986. 193—202. 9 Pl. Fülöp Éva: Simor gazdasága a társadalom szolgálatában. In: Simor János emlékkönyv. Szerk.: Beké Margit. Esztergom, 1992. (Strigonium antiquum I.) 23—29.; Vargyai Gyula: Jobbágyfelszabadítás Esztergom megyei egyházi birtokokon. Budapest, 1963. 10 Az esztergomi érseki tartomány térképeinek katalógusa 1. Az esztergomi prímási levéltár térképei 1—3. köt. Összeállította: Dóka Klára. Budapest, 1992. (Magyarországi egyházi levéltárak térképei III—V.)