Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

96 Dóka Klára szagoknak geographica topographica descriptioja" című összeállítás, melyet az első hazai magyar nyelvű leíró statisztikának tekintenek.

11 Az összeírások egy része a földesúr (=egyház) és a jobbágyok közt kötött szerződések, urbáriumok melléklete, más részük pedig kamarai felmérés eredménye. Utóbbiak széküresedéskor keletkeztek, amikor a kamara szakemberei a bevezetőben említett felügyeleti jog értelmében számba vették az egész birtokot: összes földterületeivel, jövedelmeivel, mielőtt az új érseket beiktatták. E speciális kamarai dokumentumok

12 a feudális korból az érseki és püspöki birtokok történetének legkiválóbb forrásai. A polgári korszakból az általánosan ismert úrbéri pereket, az 1850-es években megkezdődött kataszteri felmérést,

13 valamint az 1895. évi országos mezőgazdasági statisztikát említhetjük, mely vizsgálatainknál az utolsó forrás. Ennek községsoros adatai — mint ismeretes — a falvak teljes határára vonatkozóan a művelési ágakat, állatállományt, gazdasági felszerelést mutatják, és igen fontos a gazdacímtár is, mely a 100 holdnál nagyobb birtokosokra vetítve közli ugyanezen mutatókat.

14 Az érseki birtok helyzete a XVIII. század első felében Fabricius idézett leírása szerint a Trencséntől Nógrád, Pozsonytól Bars megyéig terjedő esztergomi birtokot már a XVII. század végén kerületekbe, a korábban felsorolt „uradalmakba" osztották, és irányítása egészen 1826-ig Nagyszombatból történt. A különféle természeti adottságok miatt nehéz volt a gazdálkodás megszervezése, az összefüggő birtokrészek nagy távolsága következtében a központi irányítás. Az uradalmak kialakításánál nem vették figyelembe a megyehatárokat, hanem a természeti adottságok, az erdősültség, a domborzati viszonyok stb. jelentették a fő szempontokat. így a jobbágyfelszabadításig a kerülethatárok gyakorlatilag nem változtak. A székváros körül kialakított esztergomi uradalomhoz tartozott Szentgyörgy, Párkány, Szálka, Börzsöny mezőváros, Nyergesújfalu, Süttő, Bajót, Muzsla, Mocs, Bucs, Kéménd, Magyar- és Németszölgyén, Kisölved, Bajta, Kövesd, Leled, Kemence, Bernece község, Csenke puszta és a XVIII. század elején Szete. Ezen a birtokrészen különböző adottságú tájak találkoztak össze. Itt ért véget a Garam síksága, ide nyúltak a Börzsöny hegyei, a birtokot átszelő Duna pedig a Gerecse dombvidéket a bal parti síksággal kapcsolta össze. A hegyeket mindenütt óriási erdők borították, melyek területe meghaladta a 30 000 magyar holdat, de a szántók sehol sem voltak értékesek. A Duna jobb partján a meszes, sovány talaj nem volt alkalmas a szántás-vetésre, a bal parton pedig gyakoriak voltak az elöntések. Sajátos egységet képezett az Ipoly völgye, mely rossz közlekedési lehetőségeivel el volt vágva a külvilágtól, és így önellátó gazdálkodásra rendezkedett be.

15 A bányák jelentőségét már korán felismerték. Süttőn, Nyergesújfalun értékes követ, Bajóton szenet bányásztak, sőt egykor Börzsönyben volt aranybánya is. A kitermelt kő elszállítását a dunai vízi út lehetővé tette. Elősegítette a fejlődést, hogy Süttőn és Nyergesújfalun haladt keresztül a Duna menti országút, a Bécsbe vezető, később még említendő út pedig a gutái uradalomhoz tartozó Mocsa községet és a környező pusztákat kapcsolta be a forgalomba. 11 Dávid—T. Polónyi: i. m. 12 Pl. 1800-ban Esztergomban, 1817-ben Kalocsán. 13 Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865.; A kincstári, közalapítványi ... birtokok, i. m. 14 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. köt. Gazdacímtár. Budapest, 1897. 15 Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550—1848). In: Börzsöny néprajza. Szerk.: Ikvai Nándor. Szentendre, 1977. (Studia comitatensia 5.)