Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

94 Dóka Klára A feudális korban az egyházi birtokok — a világiakhoz hasonlóan épültek fel. A birtokosok önállóan vagy társbirtokosként rendelkeztek az egyes községekkel, ahol a faluhatár jó részét a jobbágyok telki állományként szántó és rét formájában birtokolták, míg a legelők közös használatban voltak. A határ másik részét a földesúri majorságok foglalták el, ahol az erdőterület volt a legfontosabb művelési ág. A volt Hódoltságban nagy szerepet kaptak az elpusztult falvak helyén kialakult puszták, és a világi birtokoknál viszonylag több volt a bizonytalan birtokviszonyú, ún. maradvány föld is. A XVIII. század végén Magyarország (Erdély és Horvátország nélkül) kb. 1200 településen volt egyházi földesúr. A települések között mezővárosokat, falvakat, pusztákat, diverticulumokat lehet megkülönböztetni, sőt az egyháziak néhány szabad királyi városban is rendelkeztek kisebb-nagyobb területekkel. A helységek számát a török kori pusztulás mértéke határozta meg. A XVIII. század 60-as éveiben a váradi püspökség és káptalan például 309 Bihar megyei településsel rendelkezett, a volt török Hódoltságban fekvő kalocsai érsekséghez és főkáptalanhoz azonban a XIX. század elején is csak 20 mezőváros és falu, valamint 74 puszta tartozott.

3 Az egyházi birtokon fekvő, közel 1200 település lakossága a XVIII. század végén kb. félmilliót tett ki, az össznépesség 5,8%-át. A félmillió lakos — főként a mezővárosokban — nem a földterületből élt, hanem iparból, kereskedelemből is. Az egyházi földből szereztek viszont jövedelmüket az egyes puszták bérlői, akik között az egyházi birtokosok jobbágyain kívül más úrbéresek is megtalálhatók. A majorsági kezelésben vagy bérben lévő egyházi birtokok nagysága a polgári forradalom előtt megközelítette a kétmillió holdat, az ország területének kb. 5%-át.

4 1848-ig a katolikus egyház számára jövedelmet biztosított a tized is, amit egyezségek formájában meg kellett osztani a püspökök, káptalanok, szerzetesek, plébánosok között. 1848 után a tized jövedelme elveszett, és a jobbágyfelszabadítás, az általános adókötelezettség az egyházi birtokokat is érintette. A falvak határának rendezése után az egyházi földesurak a világiakhoz hasonló mértékben vehették át a közös legelők vonatkozó részét, illetve adták át volt jobbágyaiknak az erdőkből az úrbéri szabályozásban megállapított területeket. Az elkülönítés után az egyházak kezelésébe került birtokot a kataszteri felmérések szerint 2 260 273 kat. holdnak találták, ami az Erdély nélküli Magyarország területének 6,12%-át tette ki. Ebből 74,10% volt a római katolikus, 12,47% a görögkatolikus, 6,42% a református, 2,22% az evangélikus területek részesedése. Az egyes javadalmasok között a legnagyobb birtokkal a nagyváradi latin püspökség (187 393 kh) és az egri főkáptalan (116 138 kh) rendelkezett.

5 Jogállás szempontjából az egyházi birtokok a polgári forradalom után is a kötött vagy korlátozott forgalmú birtokokhoz tartoztak. A javadalmasok nem rendelkeztek szabadon területeikkel, és a legfőbb kegyúr továbbra is a király volt. Főkegyúri jogát 1867-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon keresztül gyakorolta. A birtokot megterhelni, hosszasan bérbe adni, kisebb részeit értékesíteni ezúttal is csak a püspöki kar és a minisztérium előzetes hozzájárulásával lehetett. Azonos elvek vonatkoztak a püspöki, káptalani, szerzetesi birtokokra, sőt a kisebb protestáns területeket is kötött forgalmúként kezelték.

6 Az egyházi birtokok közül az esztergomi érsekségé a XVIII—XIX. században kiemelt helyet kapott. Bár nagyságát illetően harmadik helyen állt a nagyváradi püspökség és az egri főkáptalan mögött, már a XVIII. század első évtizedeiben újjászerveződött, hiszen 3 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Budapest, 1960. 4 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta betűrendben körülményesen leíratik. I—IV. köt. Pest, 1851. 5 A kincstári, közalapítványi továbbá az egyházi és szerzetesi nagyobb birtokok területének mívelési ágak szerinti megoszlásának kimutatása. Budapest, 1895. 49. 6 Uo. Bevezetés.