Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - R. Várkonyi Ágnes: A cenzúra metamorfózisai / 85–91. o.

88 R. Várkonyi Ágnes s azt sok helyütt hirdette és terjesztette. Azt akarjuk, hogy e szörnyű vakmerőségért méltó büntetést nyerjen."

14 Nem derül ki, hogy Drabik melyik ,,könyvéiről van szó. De akár az Amszterdamban 1665-ben kiadott „Lux e tenebris" című művet olvasta és terjesztette Kalinkius, akár valamelyik korábbi kötetet, egyaránt nyilvánvaló, hogy a kormányzat számára rendkívül kínos lehetett. A köteteket Comenius adta ki, Drabik neve Comeniusszal és Zrínyivel, sőt az 1664. évi török háborúval is összefonódott. Comenius elég széles körű hatással transzformálta Drabik revelációit Zrínyire, s a horvát bán valóban hatalmas nemzetközi hírneve visszahatott Drabik revelációinak jelentőségére.

15 1672-ben Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc és Frangepán Ferenc kivégzése után botrányosnak számíthatott az 1664-es vállalkozás felidézése. Nem csak a magyarországi török háború eseményeinek példátlan nemzetközi híre miatt. S nem csak azért, mert a lefejezett magyar főméltóságok mind tevékeny részesei voltak a török kiűzését kezdeményező nemzetközi szövetség létrehozásának. Zrínyi Miklós személyének felidézése érthetően okozott gondokat a hatalomnak. Addig nemhogy a magyar főméltóságok, de a Hofburg politikusai között sem volt senki, akit, mint Zrínyit, a megzavarodott „keresztény világ példaképének" neveztek volna szerte Európában. Akiről azt írták volna, amit Zrínyiről az angol életrajz írt: „senki nem képviselte még ilyen komolyan Európa érdekét" mint 0, aki képes összebékíteni a magyarokat és a németeket, és „akire a Gondviselés Európa sorsát bízta".

16 Különben aligha érthető a kormányzat példátlan indulata Drabik revelációi ellen. Miért váltotta volna ki a császár oly nagy haragját a hányatott életű próféta zavaros jóslataival, ha csupán II. Rákóczi Györgyről szólt volna. A szerencsétlen fejedelem már több mint egy évtizede halott, és holta után egykori hívei körében is keményen bírálják. Özvegye, Báthory Zsófia kiegyezett az udvarral, fia, Rákóczi Ferenc bocsánatot nyert. Drabik revelációi tehát a Rákóczi-házra vonatkoztatva kevéssé érdekelhették a jól szervezett apparátussal dolgozó és igen jó információs rendszerrel rendelkező császári kormányzatot. Miért is lenne veszélyes egy világhatalom számára, ha a birodalom távoli szegletében egy régen idejétmúlt és zavaros írást olvas valaki. A Drabik köré épült politikai mentalitás, hátterében Comenius és Zrínyi kapcsolatának pontosabb, bár még nem elégséges feltárása vezetett el Sashegyi Oszkárnak a cenzúráról kialakított koncepciójához, s maradandó értékeihez. * * * „Fő célkitűzésünk nem az volt, hogy az eddig összegyűjtött adatokat továbbiakkal bővítsük, hanem.. .megkíséreljük a cenzúratörténet.. .fő tendenciáit kielemezni" — olvasható a szerző szándéka.

17 Többször is leszögezi, hogy „folyamatot" vizsgál. S ez akkor is figyelemre méltó, ha csupán arra gondolunk, hogy most, századunk végén a különböző fejlődéselméletekben csalódva vagy a régi fejlődésfogalmak ellentmondásait látva a társadalomtudományok művelői egyre inkább a hosszú folyamatok modelljét alkalmazzák évszázadokon átnyúló jelenségek leírására. A cenzúratanulmány azonban valójában nem is ezért izgalmas mai olvasmány. 14 Sashegyi Oszkár: Az állami könyvcenzúra kezdetei Magyarországon (1673—1705). Magyar Könyvszemle, 1968 1. sz. 4. 15 Revelationes Nicolao Drabicio Moravo factae, In: Lux e tenebris (1665) 65., 140., 205., 231. OSzKK App. H 2086 Vö: Bán, 1976. 164. 16 Zrínyi angol életrajza, i. m. 69—71. " Sashegyi, 1968. 1.