Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - R. Várkonyi Ágnes: A cenzúra metamorfózisai / 85–91. o.
A cenzúra metamorfózisai 89 A hosszú, három évszázadon átnyúló folyamaton belül három nagy szakasz különül el: a cenzúraügyet szabályozó 1721. évi császári és királyi rendelet előtti időszak, majd a rendszeres állami könyvcenzúra és könyvrevízió kialakulásának kora, végül pedig a felvilágosodott abszolutizmus cenzúrai gyakorlata. Minőségileg nagyon eltérő gyakorlatok figyelhetők meg, amíg a tiltott könyvek elrekesztése, az olvasmányok ellenőrzése az egyetemek, egyházak és a városok kezéből az állam irányítása alá kerül, majd a hazai és nemzetközi közeg ellenzéseivel kötélhúzásra kényszerülve a felvilágosult abszolutizmus híveinek kezében alkalmassá finomodik és szelídül határozott művelődés- és állampolitikai elvek szinte láthatatlan szolgálatára, a könyvkiadás és az olvasóközönség megfegyelmezett ellenőrzésével. Annak idején felmerült a kérdés, hogy Sashegyi miért illesztette be Kalinkius Joachim és a hozzá hasonló eseteket a cenzúratörténet folyamatába. így például ismerteti Drabik kivégzését 1671. augusztus 17-én Pozsony piacán. „Holttestét könyveivel együtt égették el, hamvait a Dunába szórták. Másnap közhírré tették, hogy aki Drabik könyvét birtokolja, adja azt be a városházára, különben a szerzőhöz hasonló módon fog bűnhődni." 18 Ma már Foucault sok elismerést és kritikát kiváltó művei ismeretében 19 nyilvánvaló, hogy Sashegyi cenzúra-koncepciójának tudománytörténeti jelentősége van. Ez a korszak a XVII. század, a nyilvánosan megrendezett büntetések kora. A bűnös ország-világ szeme előtt kell hogy végigszenvedje szörnyű büntetéseit, a kézlevágást, kerékbetörést, lenyakazást, a nyelv kivágását s a felnégyelést. A kínzások és kivégzések — amit Marc Bloch és Jacques Le Goff is kifejtette, mielőtt azt Foucault elméletbe foglalta—a hatalom szertartásai. A büntetés e liturgiája azt a célt szolgálja, hogy elrettentsen és bizonyítsa a hatalom korlátlanságát, kizárólagosságát, igazságát és felsőbbrendűségét. 20 Lassan alakul ki a személytelen, hivatali munkává szervezett, elrejtett büntetések gyakorlata az idomítások, fegyelmezések bonyolult és jól kidolgozott mechanizmusával együtt Foucault hatalomelméleti koncepciója szerint. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy Sashegyi Oszkár, amikor a cenzúra történetének folyamatát változásaival együtt rekonstruálta, valami olyasmit csinált meg, mint Foucault. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy vajon Foucault, ha ismerte volna Sashegyi cenzúratanulmányait, nem építette volna be a gondolat ellenőrzésének mechanizmusait a maga hatalom-koncepciójába? Ismeretes, hogy a fegyelmezés, a büntetés kora újkori átalakulásának folyamatain végigvezetett rekonstrukcióját műve megjelenése óta több vonatkozásban is kibővítették. A gépiesség, az ellenállások mechanizmusai, a család fegyelmező erejének rekonstrukciója eredetileg hiányzott Foucault hatalom-koncepciójából. 21 Tudtommal Sashegyi az első, aki a könyvek nyilvános megbüntetését a hatalom, sőt mindennemű hatalom cenzori gyakorlatának folyamatába beillesztette, mint ennek a folyamatnak az első szakaszát reprezentáló jelenséget. A könyveket elfogják, elzárják, megégetik, nyársra szúrják, lángok között forgatják, mint a gonosztevőket. A könyvek hamvát a bűnös poraival együtt szórják a Dunába. 18 Sashegyi, 1968. 3. 19 Foucault, M.: Surveiller et punir. Naissance de la prison. Paris, 1975. — Jobb jegyzetapparátussal: Discipline and Punishment. The Birth of the Prison. 1979. — Magyarul 1990-ben jelent meg. Kritikája: Gángó Gábor: Észrevételek a fordításról és Gyáni Gábor—Pajkossy Gábor; Jegyzetek a jegyzetekről. Továbbá: Klaniczay Gábor: Foucault és büntetése. Mindhárom írás: BUKSZ 1991/tavasz 20—35. — Foucault kritikájáról is Vekerdi László: Foucault és Venturi ,, XVIII. századai". Két értékrendszermodell és tudománytörténeti tanulságaik. Technikatörténet—Tudománytörténet, 1983. 63—81. 20 Vekerdi: i. m. 64. 21 Vekerdi: i. m. 66—69. — Gyáni G: Hatalom kicsiben és nagyban. A patriarchizmus történeti változatai. Világosság, 1983. 425—432. Vö: Klaniczay G: i. m.: 27.
