Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

84 Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás A városi betáblázási könyvben jegyezték fel az 1810-es évektől a katonatiszti cautiolmt. A helytartótanács 1815. évi rendelete szerint ezeket a pénzeket a haditanács tudta nélkül senkinek sem lehetett kiadni. 1816-ban pl. Weiss Tódor kért a várostól tanúlevelet, hogy 60 000 Ft értékű városi vagyona van, így lánya méltó a tiszti házasságra. A tanács igazolta a vagyon meglétét, de arról nem adott bizonyítványt, hogy a lány méltó-e.

127 A betáblázás általában ingatlanra történt, de vannak más esetek is. Előfordult az állatra való intabulatio is. 1730-ban Hoffmann Tamás 34 Ft-ot jegyeztetett be egy polgár négy lovára, 1738-ban Khorherr János 30 Ft-ot egy polgár két marhájára. Az állatokat a kamat fejében, használatra meg is kapta.

128 Az 1790-es évektől kezdve a háztól elkülönült tartozékokat, pl. szántókat is lekötöttek. Ezt tette 1799-ben pl. Miháli Ferenc, aki a felvett 100 Rft fejében a házához tartozó két szántót (kültelket) kötött le azzal a feltétellel, hogy fél évi praemonitio mellett visszaveheti. 1843-ban egy kölcsön „bátorságául a zálogos búzaföldet" adták.

129 A földeken kívül szőlőre is tábláztattak be adósságot. 1734-ben pl. Kovács György 4 Ft-ot intabuláltatott be Ladik György szőlőjére és első termésére. 1842-ben az eladandó szőlőt nevezte meg alapként Miskolczy Katalin 60 Ft adóssága kifizetésére. ,,Ha ez nem futná ki, akkor az elmaradott béréből fogja kipótolni" — mondta. Ugyanebben az évben Katona István „földész" és felesége a szentgyörgyi uradalom területén, a gúti hegyen lévő szőlőjét kötötte le 125 Vft értékben. Az ügy érdekessége, hogy ez nem is városi, hanem uradalmi területen fekvő ingatlant érintett.

130 Elfogadtak vásári bódét is az adósság biztosítékaként. Egyetlen ilyen esetet ismerünk: 1792-ben Neumann Mihály 450 Ft-os adóssága fejében a vásári bódéit kötötte le.

131 Betáblázni hagyatékra is lehetett. Erre 1731-ből és 1750-ből vannak adataink. 1760-ban Parraghy János vagyonára vagy hagyatékára {Hab und Gut oder Verlassenschaft) tábláztak be egy adósságot. 1770-ben egy kereskedő 118 Ft-ot jegyeztetett be ifjabb Nádallay Csizmadia Sándor jövendőbeli örökségére. De van példa arra is, hogy valaki az örökrészét tábláztatta be annak a javaira, akinek azt ki kellett volna fizetni.

132 A betáblázásban a levéltárnok is szerepet játszhatott. 1843-ban pl. Fister János és neje 153 Vft-ot vett fel házára, földjeire és rétjeire, amit a telekkönyvi bejegyzés szerint Mihalik János hites városi levéltárnok előtt tábláztak be.

133 '27 Uo. 1815. jún. 9. No 965., 1816. jan. 22. No 120. !28 Uo. 1730. aug. 25., 1738. júl. 8. •29 Uo. 1799. máj. 24. No 494., 1843. szept. 1. No 2068. 130 Uo. 1734. jan. 16., 1842. ápr. 22. No 481., júl. 25. No 928. 131 Uo. 1792. dec. 21. 132 Uo. 1731. szept. 4., 1750. máj. 22., 1760. dec. 12., 1770. dec. 17., 1787. ápr. 11. 133 Uo. 1843. júl. 7. No 1823.