Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.
76 Kállay István laló közhitelű, nyilvános könyvnek (okmánynak) tekintette. A Hármaskönyv említi a városi jegyzőkönyvbe való bejegyzést, de városaink egy részében már ezt megelőzően nyilvántartották az ingatlanokat. 65 A telekkönyvek vezetését az 1723.CVII. te. rendelte el, a gyakorlat alapja az 1695-ben kötelezően előírt alsó-ausztriai telekkönyvi rendtartás. A bécsi udvari kamara 1737-ben rendelte el a magyar királyi kamarán keresztül, hogy minden szabad királyi város vezessen telekkönyvet vagy urbáriumot {Grundbücher seu Urbaria gemacht werden solleri), amely a tartozékokat, a hasznot és a cenzust tartalmazza. 66 Szegedi János arról ír, hogy a fassio megtörténte után a városi jegyző köteles azt a liber fundiba bevezetni. Kubinyi ezt konkretizálja: a jegyző a bejelentő, a vásárló és az eladó nevét írja be a telekkönyvbe. Ez arra utal, hogy a korai telekkönyvek csak a birtokállási lapot {Besitzstandblatt) és a tulajdonlapot {Eigentumsblatt) foglalták magukba. A teherlapot {Lastenblatt) a betáblázási könyv pótolta. 67 Egyes városok, Pozsony, Sopron már a Hármaskönyv előtt is vezettek birtoknyilvántartó könyveket. Sopron 1492-ben statútumban mondta ki, hogy ha valaki házat, szőlőt vagy rétet ad el, a Grundbuchba. kell bejegyezni. Ennek díja 32 d volt, aminek a felét a város, felét a jegyző kapta. 68 Modor statútuma 1602-ben beszél a szőlőeladás bejegyzéséről (einschreiben). Pozsony 1636—1639-ben mint régi szokásra hivatkozik a Grundbuch vezetésére. Bevételei az árva-, a városi és más pénzek közé kerültek. Kassa 1641-ben úgy rendelkezett, hogy a szószóló néhány választó polgárral járja be a város egész jószágát és hozzon rendbe minden abusust. A tanács „egy derekas urbáriumot" készíttetett. 69 Budán a török után a telkeket taksa ellenében osztották ki és felfektették a javak birtokosainak Kataszterét, a Grundbuchot. Pécs 1727-ben rendelte el, hogy minden polgári telek eladását a liber fundiba való bejegyzés céljából jelenteni kell. 70 Az első fehérvári telekkönyv 1698-ban kezdődik, de ezt megelőzően is vannak ház adás-vételi szerződések és telekadományozási levelek (Hausbrief). Itt ugyanaz volt a kezdeti gyakorlat a török után, mint Budán; taksa ellenében a harmincados osztotta ki a telkeket és a házakat. Az 1698-ban kezdődő telekkönyv a korábbi ház- és telekadományozási levelek szövegével egyezik meg. Ez arra utal, hogy a telekkönyvezési gyakorlat már 1688—1689-ben megindult. A török utáni első telekkönyvvezető gyakorlatilag a harmincados volt. 71 Az 1698. évi fehérvári telekkönyvbe 1—196. szám alatt 153 házat vettek fel. A kötet elejére minden házra vonatkozólag bemásolták a Hausbriefet, így a szöveg csaknem minden háznál azonos, csak a házszám és a név változik. A bejegyzésben feltüntették a tulajdonos nevét, a feleség keresztnevét, a házszámot, a telek szélességét és hosszát. A telekkönyvet paginálták és dátummal látták el. 72 A város a kiváltságlevél megszerzésével párhuzamosan harcot indított a telekkönyv saját kezelésbe vételéért. 1701—1703 között a jegyző öt alkalommal járt ez ügyben Bécsben. A város törekvését 1703-ban koronázta siker, a telekkönyv újbóli felvétele, nyilván a Ráfi 5 Tripartitum ffl. 15.; Wenzel 1885. H. 63. 66 Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686—1708. Bp., 1962. 197.; Mayer Theodor: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. 2. kiadás. Sigmaringen, 1980. 85.; Hofkammerarchiv Protocollum R. pag. 739. 1737. dec. 23.; MOL A 137. Gombos-hagyaték. Normalia in Civ. 1737. dec. 23. 67 Szegedi 1734. III. 109.; Kubinyi 1798. 116.; Wenzel 1885. II. 70. 68 Wenzel 1885. II. 138.; Corpus statutorum V/2. 10. Sopron 1492. » Corpus statutorum IV/2. 238. Modor 1602., 383. Pozsony 1636—1639., II/2. 216. Kassa 1641. 70 Mayer 1980. 24.; Corpus statutorum V/2. 444. Pécs 1727. 71 Juhász Viktor: A székesfehérvári polgári jog és dekretális eskü. Fejér vm. Bp., 1937. 388. 72 Bonomi Jenő: Bürgerrecht und Bürgertum in Stuhlweissenburg. Kézirat. SzVL 21—24.
